belga félbarna ale
December 24.-e estéje sajátos kultúrantropológiai helyzet a magyar társadalom éves rutinjában: a délelőtti kapkodó, ennek megfelelően idegbeteg bevásárlás, majd a hasonló hangulati töltetű felkészülésre szentelt délután után az ország családjainak zöme megpróbál néhány tizedmásodperc alatt tökéletes hátraarcot csinálni, és a csengőrázástól a bejglievésig tartó két órát a lehető legtökéletesebb tudathasadás állapotában, mű- és valódi kedvesség alkatonként változó arányú keverékével eljátszani a szokásos karácsonyi szeretjükegymást-pantomimot. Ennek végeztével új félfordulattal a tévé veszi vissza a közösségi élet szervező szerepét, és éjfélig már csak az ünnepi sztárhíradóknak és a lejárt szavatosságú mikulásfilmeknek jut érdemi szerep hazánk ideáltipikus polgárainak napjában. Mint látszik, ez a folyamat számos ellentmondással terhelt, az ellentmondások elfojtása pedig tudvalévőleg pszichoszomatikus betegségeket okoz, ezért népegészségügyi szempontból is sokkal szerencsésebb, ha esténket inkább karácsonyi belga sörök társaságában folytatjuk.
A KK legalábbis ezt teszi, ma éppen a Scaldis Noël segítségével, ami állítólag a korábban már próbált Scaldis Amber szezonális variációs ismétlése, így ritkán kiélvezhető, nagyszerű alkalmunk nyílik a valid összehasonlítgatásra. A Scaldisról egyébkként még azt érdemes tudni, hogy Belgiumban Bush néven fut, csak az exporton ezt az utóbbi pár elnökciklusban nem érezhették túlzottan píszínek, ezért ilyen furmányos álnevet találtak ki neki. Abból, hogy az Amber párja, következik, hogy a Noël is meglehetősen erős sör, a maga tizenkét alkoholszázalékával legalábbis vezető tagja idei belga karácsonyisör-gyűjteményünknek. Megjelenését nagyságrendekkel jobban átitatja az ünnepi hangulat, mint a tegnapelőtt végkimerülésig gúnyolt Bocq Christmasnak, a kék-piros-arany kombináció és a havas effekthegyek legalábbis abszolút hitelesen ébresztik fel a belga folklór és a meghitten burzsoá vidéki nagypolgáriság hangulatát, szinte fáj, hogy nem egy oostendei kandalló mellett isszuk. Az külön jó pont, hogy egyedüliként volt rá képes a gyártó Dubuisson, hogy ellenálljon a homogenizáló anglicizmusnak és a 'Christmas' jelző helyett a jóval helyibb 'Noël'-t aggassa sörére, függetlenül attól, hogy közvetlen alatta már a nem túl flamand/vallon "Belgian Special Ale" felirat díszeleg.
Illata enyhén almás, a maga jellegzetes száraz-savanykás, alkoholos párolgásával - ezzel párban elsőre íze is inkább a száraz, kicsit szintén almás (és fahéjas) irányt követi, mint például a La Trappe Tripel, de azzal ellentétben utóbb valamivel teltebb, malátásabb, halványan gesztenyés lezárás teljesíti be. Mindeközben alkoholtartalma lényegében szedálja gégénket, és ez a tompaság is nagyban hozzájárul az összkarakter ünnepélyes tökéletességéhez, ahhoz a magába zárt komplex életérzés-sűrítményhez, amivel még az emlegetett belga nagypolgári kandalló nélkül is szívesen kiállnánk az ablakba nézni a hóesést, márha lenne. A KK valami ilyesminek képzeli a tökéletesközeli karácsonyi sört, így különösen büszkék lehetünk huszonnegyedikei időzítésére. Az ünnepek elmúltával teszteljék azonban nyugodtan tovább; jó eséllyel egész télen hasonlóan beválik.
Alkoholtartalom: 12 V/V %
2008. 12. 24.
