magyar ízesített világos sör
Az elmúlt bő egy hétben, bármennyire is szerettük volna, szerencsétlen módon egyet sem tudtunk blogfelületünkön feldolgozni az arra kijelölt pártucat várakozó sörből, ugyanis helyette egy frankó kis mandulagyulladás kötötte le jobb sorsra érdemes figyelmünket. Most, hogy már féktelenül folyhat a sör, tegnap egy annyira mókás, bár már pár hete ismert dologgal találkoztunk, ami újabb késedelemre kárhoztatja a várólistás üvegeket: Szabó Béla és a tapolcai Stari sörfőzde koprudikciójában a KK műsorra tűzi a Smaragd Zöld Sör - Hungarian Premium Beer elnevezésű, hm, terméket.
Látszik, hogy lassan bimbózik a magyar sörfogyasztási forradalom, némi ütemcsúszásban a bor és a pálinka reneszánszához képest: miután - a nagyobb közönség számára lényegében teljesen visszhangtalanul - tavaly télen megjelent a békésszentandrási Black-Rose, mint a minőségi, különleges magyar sörök modern kori előfutárja; továbbá egyre gyakoribbak a (jellemzően cseh) sörfesztiválok; idén a Smaragddal a parasztvakító élű, jól mediatizálható, piacbarát extrém ötleteknek is felvirradt a magyar sörkereskedelem egyébiránt oly bántóan poshadt és unalmas tengerében. A Smaragd, ugyanis, ha a KK szűk rétegközönségéből valaki netán itt, itt, itt, vagy valahol máshol nem olvasta volna, egy olyan világossör-innováció, amit a már említett Szabó Béla, civilben nagykanizsai kocsmáros, azért fejlesztett ki, különféle likőrök és egyebek színező hatásait vizsgálva, hogy sikerüljön megalkotnia a RAL-kód pontosságúan FTC-zöld sört, lehetőleg fehér habbal. Noha a KK-nak nem szívügye különösebben a futball, amennyire meg tudjuk állapítani, ezt a célt sikerrel el is érte, olyannyira, hogy a tapolcai Stari sörfőzdével még a sorozatgyártását és terítését is elkezdte megszervezni. Ennek köszönhetően találkozott a Smaragddal blogunk is, ugyanis az újpesti karácsonyi vásáron már tavaly is standból sört (akkor az ír vöröst) mérő Starinál üvegenként négyszázával kapható, legalábbis Budapesten, még december huszonnegyedikéig.
Nehéz eldönteni, mit gondoljon az ember egy ehhez hasonló invencióról, hiszen nyilvánvaló, hogy az ilyesfajta extravagancia nem a hagyományos sörértéket emeli, inkább csak a parádé- és hírfaktort. Ebből egyfelől következik, hogy maradandó ízélményt szinte biztosan nem fog nyújtani, egy bekötött szemű vakteszten jó eséllyel inkább a 'bizarr', mintsem a 'finom' jelzők között arathatna. Ugyanakkor, másfelől, mit azt már korábban is érintettük, a szimpla minőség legfeljebb marketing-hátorkánnal képes átütni a közöny falát és valami mérhető ismertségre szert tenni, a Smaragd-fele, ismert toposzokra (esetünkben az FTC) alapozó, de még magában is kellően szokatlan és sajátos megjelenés viszont beveszi magát a médiába, eséllyel lehet kapható boltokban, sok szurkoló megveszi direkt, hiszen rétegkellék, stb. - mindezek eredményeként pedig sokezer olyan ember fog találkozni vele és keres mondjuk rá a Google-ben, jutva így el valamelyik ezzel foglalkozó, sörbuzi kötődésű oldalra, ahová egyébként biztosan nem jutna el. Ezt követően pedig nagyobb eséllyel gondolkozik el azon, hogy esetleg lehet az Ászoknál, de még a Heinekennél is izgalmasabb módon sört inni, ezért igény támad az érdekes sörökre, és mire kettőt pillantunk, már elegáns szaküzletekben kínálják pácolt fapolcokról a Vyškovské Březňákot, fokhagymás hermelint ajánlva mellé.
Ez persze, bármilyen szép lenne is, egyhamar biztosan nem történik meg, ugyanakkor a KK magánvéleménye szerint a Smaragd jellegű kezdeményezések legalább erre jók lehetnek - hogy önmagukban mennyire élvezhetőek, arra a kósoltás kerít inkább választ. A kitöltött sörrel kacsolatos első nehézség viszont, minden más előtt, az üvegben még relatív behatárolható szín diverzzé válása: a monitor előtt ultramarinná változik, van, ami előterében kékeszöld - mindenesetre enyhén sötét, nem túlzottan markáns háttér előtt tényleg épp valami ilyesmi színt vesz fel. A címkéről nem érdemes sokat beszélni, vicces átmeneti állapot a bukolikus vidékisörfőzde-dizájn és a modernnek szánt, de a mainstreamhez képest azért kézműves nyugatos stílus között:áttetsző műanyag alap, kissé anakronisztikus iniciálé-S-sel, agresszív arany betűkkel és meglehetős minimál-összhatással, viszont legalább kényelmes twist-off kupakkal zárva. Illata enyhén savanykás, gyógynövényes, míg íze egy csalános medvecukorággyal érlelt könnyed házi világos söré - a friss maláta mérsékelt erősségű alapján olyan gyógynövénykörök futkosnak, amikről nehéz nem a (meglehetősen hasonló színű) húsvéti cseh csalános ('kopřivové') sörökre asszociálni, utóízében enyhén cukros, gyógylikőrös zárással oldódva. Kellemes, de az ízesítésvonal révén túl tömény és diverz, több üveggel biztos nem innánk meg egy napon belül. Érdekes különlegesség, amivel jól el lehet játszani, meg lehet csomagolni ajándékba a fradista nagypapának, hétköznap viszont inkább a Rotburger, márha a házi kereteken belül akarunk maradni.
Alkoholtartalom: 5 V/V %
2009. 12. 15.
