német világos sör
Hosszú perceket gondolkoztunk rajta, hogy a hegyekben álló extrém különlegességek közül mit válasszunk ki évindító cikk gyanánt, de végül egy kikacsintósan posztmodern húzással átvágtuk a vajúdás csomóját, és egy (számunkra) teljesen ismeretlen szászországi sörfőzde Oktoberfestbier/Märzenjére esett a választásunk. Kis utánanézést követően még az is kiderült, hogy a márkaportfólióból épp a Festbier számít a legjobbra értékelt típusnak, úgyhogy nagyon boldognak érezhetjük magunkat.
A mázlifaktor természetesen ezen értelmében is relatív, ugyanis a csúcsszerű pozíció a Ratebeer százas skáláján még mindig csak ötvenöt pontot jelent, nagyjából annyit, mint amennyivel a Dreher Bakot jutalmazza a nemzetközi pontozósereg - kategóriáján, az erős, mélysárga világos lagereken belül ugyanakkor ez egyáltalán nem rossz helyezés, viszont éppúgy a teljes ismeretlenség és valamihez köthetetlenség homályzónájában hagyja sörünket, mint a márkája vagy a megjelenése teszi. Előbbi ugye német városnév, épp mint a nemzettestvér sörök további hetven százalékának, utóbbi pedig a nem kevésbé sztenderd konzervatív címer - régikép - aranyszín-trilógia tökéletesen reprezentatív képviselője. Hátulján ugyanaz a naív (csak hogy ne minden cikkben a "bukolikus" jelzőt használjuk) gyártelepfreskó, alatta rövid felmagasztaló szöveg; kulcsszavak: Spitzenbier, außergewöhnlich, Braukunst, usw. - le lehet fordítani, de igazából biztosak vagyunk benne, hogy németet nem tanult olvasóink találgatva is meglepően egyező végeredményre jutnak. Ja, és természetesen csatosüveg, mint a Lajta - Rajna-közén és 1,20€ felett nagyjából minden sör körül.
A hasonló, zsúrfiús felhangú kötekedés természetesen a legkevésbé sem releváns, sőt, a karaktergyarapítás teljesítményillúziót keltő érzésén kívül érdemi funkciója nincs is, hiszen a lényeg a Freibergische esetében is a beltartalom kell legyen. Ez a beltartalom pedig esetünkben szívet szorongatóan tömör, törtfehér habbal, alatta rezesbe hajló, étvágygerjesztően tükrös testtel képviselteti magát. Valószínűleg kellemes, malátás illattal is, ezt azonban a tegnap óta sem javuló náthánk nyomán inkább csak tippelni tudjuk. Íze meglepő keveréke a klasszikmärzeneknek és a klasszikpilsnereknek, percekig nem is nagyon tudta blogunk hová rakni (ennyit a bekezdéseken át beharangozott átlagosság unalmáról). Sűrű, harapható viszkozitása és színe alapján egyértelműen az előbbi kategóriához tartozna, ízre viszont furcsa (viszont harmonikus) elegyet alkot a pilsenies vonásokkal: a stabil malátás háttér inkább csak súlyával van jelen, ízre alig érződik - ezen a fronton a markáns, harsogó komló sokkal erősebben aláhúzva képviseli magát. A német sörök furcsán nagy hányadát érintő kettősjelzős keresztségben a "klassisch-frisch" szópárt nyerte egyébként a hascímke tanúsága szerint, ez valószínűleg szintén az imént tárgyalt, a KK számára újszerű jelenséget próbálja a maga puritán és információszegény kódnyelvén tolmácsolni. Biztos vannak németek (meg egyéb nemzetiségű sörhobbisták) akik ebből már mindent tudnak - ha Önök között is van ilyen, örömmel fogadjuk kommentben a jelkulcsot.
Alkoholtartalom: 5,8 V/V %
2010. 01. 01.
