belga lambic
A legutóbbi, lindemansfarós cikk kommentjei alapján úgy tűnik, a KK törzsolvasóit kifejezetten izgatja a lambic-téma, így ma újra némi vesézésbe kezdünk, melyhez a belgiumi Beerselben üzemelő 3 Fonteinen sörfőzde lesz segítségünkre. Némi ismétlésként először röviden végigszaladnánk rajta, mi is lesz ennek kapcsán a tényállás: a lambic olyan spontán erjedésű (azaz nem hozzáadott élesztővel, hanem a levegőben megtalálhatókkal erjesztett) sör, amely Belgium bizonyos sajátos mikroklímájú régióiban honos elsősorban, a geuze pedig különböző életkorú (esetünkben 1, 2 és 3 éves) lambicok házasításával keletkező ital. Ízvilága meglehetősen eltér az átlagos felső- vagy alsóerjesztésű sörökétől, erről bővebb beszámolóhoz katt ide vagy ide.
Amikor kedves, imádnivaló, egyúttal sörfronton kevéssé művelt cimboránk Brüsszelben járván épp a 3 Fonteinenhez nyúlt, úgy tűnik, jelentős szerencséhez segítette vele blogunkat, ugyanis az unásig linkelt Ratebeer pontozásai alapján az eddigi legjobb geuze/gueuze, amihez szerencsénk lesz: az esélytelen Chapeau-n felül a 96 pontos Cantillont is előzi a maga ígéretes 99 pontjával. Jó eséllyel biztosak lehetünk benne tehát, hogy az ötpont majdani, esetleges hiánya kevéssé a 3 Fonteinen, inkább blogunk keményvonalas lambicokkal szemben tanúsított iskolázatlan ellenérzései hibája lehet, már ha. Magáról a példányról sok írnivaló nem erőszakolja magát említésre: 2008-as évjárat, szokásosan letisztult stílusú, biohangulatú csomagolás, továbbá koronazár helyett mókás kis pezsgőszerű, drótzáras dugó a palacknyakban, igazi exkluzív hangulat.
Pohárba kitöltve a méretes hab alatt egészen visszafogott, egyébként - természetesen... - ecetesen savanykás illat köszön elsőként, amit ízben némi vidám kovászos uborka követ, valahol a legmélyén elrejtett édeskés árnyjátékkal, illetve sokkal kevésbé elrejtett grapefruithéjas kesenyésséggel. Utóízében a fentiekhez betársul még egy, a frissen fogyasztott pálpusztaihoz hasonló aroma (vagy szájíz?) is, nyilván az avantgárd élesztőhasználat nyomán. Részletesebb kibontásához tagadhatatlanul kell némi türelem, ami részünkről a minden kortynál jelentkező kellemes, egészarcos tikkelés nyomán ugyan nem túl sok pillanatnyilag, mégis megéri: a takarószerű savanyúságóceán mögött tucatszám tűnnek elő a gyümölcsasszociációk. A kézenfekvően fanyar körtén túl például be-beköszön némi alma, szőlő; de elvétve még néhány gondolatnyi fahéj és szegfűbors is, csak hogy ne álljunk meg a gyümölcsöknél. Nehezen iható, épp mint a Cantillon, és noha a KK elismeri az egyéni, nonkonformista karaktert, mégis kissé nehéz elhelyezni és értékelni egyaránt. Típustársához képest jelentősen másképpen, talán tolerálhatóbban brutális, de különbségként tűnik fel a lehelletnyivel erősebb alkohol valamelyest kiérezhető különbsége is - de persze ezzel együtt olyan mértékben lehetetlen összevetni más típusokkal és végkimenetelekkel, hogy az igazságtalanság csimborasszója lenne a Cantillontól máshogy értékelni: így marad a négy pont és a kissé félénken bizalmatlan, ugyanakkor végletesen kíváncsi kikacsintgatás a lambicvilág felé.
Alkoholtartalom: 6 V/V %
2010. 02. 16.
