horvát barna baksör
A Cantillonnal foglalkozó legutóbbi bejegyzés kapcsán igazi balfasz volt drága blogunk: a Smaragd névre hallgató, magyar főzésű zöld sörről szóló bejegyzés_helyére_sikerült odaszerkesztenünk a belga lambic fordulatos kalandjait. Ugyanakkor lusták vagyunk újraírni, mert az béna dolog... - és épp itt tartott a KK jelen cikk írásában, amikor elkezdett külső linkeket keresni a Smaragdra, és a találatok között talált egy elfekvő Google-tárolást, így helyre tudta állítani az eredeti cikket is, itt. Ennek köszönhetően a hátralévő bekezdésekben zavartalanul foglalkozhatunk a horvát söripar Ratebeer-zászlóshajójával, az államalapító királyról elnevezett (háhá, nálunk Szent Istvánnak valami jóval kevésbé vállalható jutott csak) Tomislavval.
A Tomislavra vágyó magyar fogyasztó számára a legérdekesebb információ valószínűleg az lesz, hogy Tomislavot nehéz vásárolni, Zágrábban legalábbis. A KK, hosszas próbálkozás után, az Avenija Dubrovnik és az Avenija Većeslava Holjevca sarkán lévő pláza-Konzumban talált végre, előtte kénytelen volt megelégedni az - egyébként nagyszerű és az összes bolt belföldi választékát (minőségben) könnyedén überelő - Pivnica Medvedgrad saját fajtáival. Mindenesetre végezetül eljutottunk a Tomislavhoz is, szép, kora ezredfordulós dizájnú palackjával, valahol mélyen a sztenderd szarhorvátsör-szentháromság (Ožujsko, Karlovačko, Pan) tízméteres polcai alatt.
Mindenesetre bízunk benne, hogy a nemzetközi sörbuzi szubkultúra nem véletlenül adott rá 82 pontot a 100-ból: kibontva sűrű sötétbarna test tűnik elő, kávészínű habbal, erős pörköltmaláta-illattal kísérve, ami meglehetősen hasonlít a tudatalattinkból előúszó 17°-os barna Sarajevskóhoz. Az első kortyokban gazdag, de némileg kiegyensúlyozatlan íz jelentkezik, mellette továbbra is markánsan jelen van a pörkölt jegyeket megjelenítő festő(?)maláta, némileg virágos-stoutos felhangokkal, mely utóbbiak meglehetősen jellemzőek a jobb blakáni sörökre, és nagyon nehéz megfogalmazni, pontosan miben sajátosak - azt kideríteni valószínűleg még nehezebb volna, hogy mitől alakultak ki, de ez legyen a sörvegyészek gondja. Halvány, kellemes sós lehellettel érződik ki az alkohol máskülönben édeskés, egyúttal szerencsésen kevéssé hangsúlyos jelenléte. Összességében kellemesen átlagos kelet-közép-európai bak, tehát kellően testes és erős, hogy népszerű legyen a fetisiszták számára, ugyanakkor fajtársaihoz képest (Dreher Bak, Silva Dark, stb) nem tűnik ki különösen adottságaival: a 'pörkölt kávés', 'sűrű', 'erős', 'étcsokoládés', 'testes' jelzők a fentiek kapcsán is határozottan ismerősnek hangozhatnak. Ettől még persze kellemes téli ivósör, bőven vállalható ízzel - hiszen nem lager, nem pilsner, így már típusszinten sem olyan könnyű elrontani. Ennek megfellően mi és együtt mozdulunk a sörértékelők imént kissé szarkasztikusan leírt torzításaival, és azt mondjuk, hogy négy pont.
Alkoholtartalom: 7,3 V/V %
2009. 12. 27.
