lengyel ízesített világos sör
Van vagy három hete, hogy utoljára írtunk, de nagyon jó kifogásaink vannak védekezésül: a KK egy ideig utazgatott, majd - ezzel részint párhuzamosan - különféle légúti fertőzésekkel ütötte el az időt. Az utóbbi tény egyik káros folyományaként anélkül jártuk végig Lengyelországot, hogy egy korty sört is ihattunk volna; így inkább üveges söröket próbáltunk gyűjtögetni, hogy legalább utólag pótolhassuk valamelyest az élményt. Ennek a tervnek a részeként tettünk szert a wschowai EDI mikrosörfőzde gyömbéres sörére is, amit Varsó egyik főutcáján kínáltak valami kézművesáruvásár-szerű rendezvényen (ahol egyébként még legalább húszféle további lengyel kisipari sört, plusz egy tele standnyi medovinát kínáltak, így a szívünk szakadt meg, mialatt sovány pénztárcánkkal ezt az egy tételt kiválasztottuk).
A vásárlás pillanatában még semmit sem tudtunk az EDI Browar-ról (túl azon, hogy kedvelik a ronda, de jócsajosnak szánt címkéket), és ez mostanra sem változott sokat: honlapjukból annyit sikerült csak kiszűrni, hogy a főzde 1998-ban alakult, hiánypótló jelleggel, minthogy 1945-ben megszűnt a sörfőzés a frissen Lengyelországhoz csatolt, korábban Fraustadt néven futó ex-nyugat-poroszországi kisvárosban. Portfóliójukban a szűretlen és szűrt, barna és világos, 12 és 16 B°-os sörök mellett jelentős szerep jut az ízesített söröknek: ez utóbbiak kategóriájában szerepel mézes, mandulás, mentás (!), meggyes, málnás és ánizsos fajta is az épp kóstolandó gyömbéresen felül. A KK úgy érzi, ez utóbbi felsorolással sikerült épp elegendő bizarr tényt megosztania rajongó olvasóival, így inkább továbbállunk a kóstolásra.
Hiába kínál az EDI Browar jópár bizarr ízesítést, a választás természetesen nem véletlen, lévén blogunk nagy gyömbérfetisiszta. Ennek előnyös oldala, hogy találkoztunk már több kísérlettel is a témában: míg a domonyi Osterbräu mézes-gyömbéres söre (amit a Tölgyfa utcában is lehet kapni) közepes, de tűrhető példa, addig a rozsnyói Kaltenecker borzasztó gyömbéres sört csinál (legalábbis palackozva); a plzeňi Purkmistr viszont igazán kiválót, élmény volt inni, minden kortyában visszaköszönt a friss, fűszeres gyömbéríz. Nos, az EDI Browar kísérlete valahol félúton egyensúlyoz a két külföldi példa között: a zavaros, furcsán törtsárga és szinte teljesen szénsavmentes sörből elsőre a masszív mézíz tűnik elő (nem mintha tudhatnánk, hogy van benne, hiszen az összetevők listája szép lengyel szokás szerint hiányzik az üvegről). A gyömbér csak második nekifutásra jelenik meg, mint valamiféle kesernyés, a baltával faragott komlóval erősen összefonódó fűszer. A mézre viszont muszáj még egyszer visszatérnünk, mert igazán kegyetlen, legalább olyan fojtó intenzitással tör elő, mint a Fütyülős nevű pálinkautánzat mézes málnás változatában - csak itt nem az alkoholtartalom kreatív titkolása a feladata, hanem leginkább semmi. Nincs célja, önmagáért bénítja az ízlelőbimbóinkat, édes vonalból ugyanis jóval kevesebb is bőven elég lenne, hiszen a szénsav hiányát és a vaskos ízesítésburkot úgysem tudja annyira átmaszkírozni, hogy a sört akár sörként, akár üdítőként eladhatóvá tegye. Elképzelhetetlenül gejl ital, halvány gyömbéres-komlós jegyekkel. Ha valami különös véletlen folytán találkoznának a gyártóval, próbálják inkább a mentás változatot, abba bele se merünk ugyan gondolni, de biztosan igazán ütős lehet.
Alkoholtartalom: 5,7 V/V %
2010. 09. 10.
