magyar ízesített félbarna sör

Tavasz végén jött ki a Kőbányai Sörgyár a Summer Moment nevű idénysörrel, amiről csak futólag, Tumblr-oldalunkon emlékeztünk meg, de ott sem éppen pozitív előjellel. Bemutatott szinte mindent, ami potenciálisan rossz lehet egy magyar nagyüzemi sörben: kukoricagrízzel készült, az illendő amerikai komló helyett pedig aromával biztosították a citrusos felhangokat, miközben a csomagolás a "háromféle komló" varázsával igézett egy olyan piacot, amin teljesen magától értetődő nem tudni, hogy léteznek különbözőféle komlók úgy egyáltalán. Ilyen előzmények közepette botlottunk bele a közösségi interneten az új Dreher-permutáció, a Winter Moment hírébe. Különösebb hírverés most sincs körülötte, de szerencsére a Sörfigyelő blog már foglalkozott vele, így annyit látatlanban is tudhattunk, hogy nem egy az egyben ismétlődik a Summer Moment tragikomédiája. A téli kiadásban ugyanis például nincs kukoricagríz, ami már csak azért is nagy szó, mert magyar márkából (pár alkoholmentes radlert nem számítva) talán a 2007-ben debütáló Soproni Fekete Démon óta nem jött ki olyan újdonság, amiben ne lenne. Az alapösszetevők tehát többé-kevésbé megfelelnek az elvárható minimumnak, mellettük pedig olyan, nehezen megítélhető minőségű dolgok szerepelnek, mint a szegfűszeg-, fahéj-, szerecsendió- és narancshéjkivonat, valamint természetes aromák.

Csak apró beszúrásként jegyezzük meg, hogy noha általában rigorózusan ragaszkodunk az üveges sörökhöz, ez alkalommal beértük a dobozossal, két okból: egyrészt a Summer Momentet is így kóstoltuk, másrészt pedig úgy éreztük, túl kocka dolog volna négy-öt boltot végigjárni üveges kiadásért, ha egyszer a dobozos már az első helyen ott mosolyog ránk. Megvettük tehát, és ismerkedésképpen vetettünk egy rövid pillantást a frontfeliratokra, miszerint "Finoman fűszeres, tartalmas téli sör". Nos, az önmeghatározás zöme akár még igaz is lehet, de a tartalmasság mindenképp véleményes, hiszen a 4,5%-os alkoholtartalom ritkán társul különösebb telítettségi svunggal.

Inkább megkóstoljuk: kitöltve rezes, kissé narancsszín, tükrös kép fogad (a dobozon szereplő fülszöveg szerint óarany), gyenge, hamar múló habbal és szegfűszegdominált, de összességében inkább mézeskalács-fűszerkeveréket idéző, kissé édeskés illattal. Az első kortyok gyorsan igazolják, hogy ízben sem kell gyökeresen eltérő élményekre számítanunk, bár egy kis újszerűség azért mégiscsak beúszik: a kissé vajasan tapadó szájérzetű, továbbra is mézeskalácsízű testben a fahéj zsibbasztó pikantériája pótolja azt a vaskosságot, amit a szárazanyag- és alkoholtartalommal egyszer már megspórolt a recept. Ez már csak azért is hasznos, mert így csak jelzésszinten képes az egyszeri kóstoló észlelni a háttér komlózottságát, de annak esetleges karakterhiányai és egyéb fogyatékosságai már elmosódnak a fűszerködben. Mindemellé halványan banánészteres (izoamil-acetát!), de továbbra is fahéj- és szegfűszegdominanciájú lecsengés társul zárásként.

A Winter Moment hatalmas előnye, hogy a kukoricagríz elhagyásával a Dreher eleget tett egy teljesen egyértelmű, itthon általában mégsem teljesülő feladatnak, és így sikerült egy mellékízektől alapvetően mentes alapra ráhúznia az ízesítettsörös karaktert. Ennek eredménye egy egyáltalán nem kimagasló, de a maga egyszerűségében különösebb szívfájdalom nélkül elkortyolgatható ital, ami kikerülhetetlenül, erőből hozza a téli hangulatot (reflexként, mint a hagyma a könnyeket), és nem igazán van benne olyan egyértelmű, alapvetően zavaró hiba, ami bele tudna rondítani az összhatásba. Nem valószínű, hogy jövő héttől az Élesztőben csapolnák, de ha adventi látogatáskor csak ezzel tud kínálni a házigazda, még mindig sokkal jobban járunk, mint egy Borsodival - vagy mint egy Summer Momenttel.