grúz világos sör
A Kontár Komlókutató blog rutinosabb olvasói már bizonyára a címsornál rájöttek, hogy jelen sör nem azért szerepel a blogon, mert bármilyen szempontból is izgalmas, esetleg különleges lenne, hanem azért, hogy ürügyünk legyen grúz karaktereket írni a Blog.hu sablonjába. Hiszen egy posztszovjet állam világos söre, különösképp a Kaukázusból, elég megjósolható karakterű: valószínűleg abszolút jellegtelen lest, a megadott 4,2%-os alkoholtartalom fényében pedig még jó eséllyel híg is.
De ha már voltunk olyan szerencsések, hogy kaptunk ajándékba egy üveggel, nem hagyjuk veszni a lehetőséget, és a KK-n is megosztjuk a tapasztalatainkat. Kitöltve szalmasárga test fogad, ami – meglepetésünkre – nem teljesen tükrös, inkább opálos, tetején ujjnyi, fehér habbal, ami meglehetősen iparias állagúnak tűnik, de cserébe nem is tart túl sokáig. Illata elsőre igencsak konfúz, nehéz konkrét karaktereket kiolvasni belőle, mégis ismerősnek hat: szén-dioxidszag, halovány maláta, majd szúrós kukoricasavanyú. Ez utóbbit illetően a grúz címkeszöveg fordítása még kielégítő mennyiségű internettel ellátva is problémákba ütközik, de, hál'Istennek, a Kazbegi sörgyár honlapján elérhető ugyanazon tartalom digitális, ekképp Google Translate-kompatibilis változata is. Eszerint viszont csak víz, maláta és komló van sörünkben.
Továbbhaladunk inkább a kóstolásban, az első kortyok indokolatlan szénsavasságot és buta édeskésséget közvetítenek, mely utóbbiban némi fantáziával akár malátát is fel lehet fedezni. A legdominánsabb azért nem ez, hanem némi furcsa főttkáposztásan-főttkukoricásan édes íz, ami a népszerű dimetil-szulfid révén lehet ismert, és különböző alapanyag- illetve gyártási hibák révén képes indokolatlan intenzitásban megjelenni. A kortyzárás persze a jól ismert olcsósörös savanykásságban manifesztálódik, immáron másodjára is megkérdőjelezve bennünk, tényleg nincs-e kukorica a თბილისი-ben. (Tippünk szerint van, csak: a) nem kötelező ráírni; b) senkit sem érdekel.)
Ha elég hidegen és elég gyorsan isszuk, el lehet képzelni, hogy ilyen az Igazi Kaukázusi Férfi söre, de ha csak egy kicsit is odafigyelünk, marad a szomorú, olcsóbb fajta, nagyüzemi posztszovjet lőre, aminek az egyetlen előnye abban áll, hogy utóízében némi egyszerű, de kiérezhetően kesernyés komlózottság is megjelenik. Igaz persze, Grúzia még Magyarországnál is kevésbé sörhangsúlyos ország, ahol lehet inni millióféle bort, illetve csacsát, így a თბილისი-re sem érdemes nagyobb hangsúlyt fektetni, mint nálunk – mondjuk – a Rocky Cellarra.
Alkoholtartalom: 4,2 V/V %
2014. 10. 17.
