magyar világos sör
Látszik, hogy régóta fut a Kontár Komlókutató blog, folyton ismételjük magunkat. Két éve, 2014-ben például elmentünk az akkor először megrendezett Dreherfesztre, ahol a Dreher különféle Alkalmi Különlegességekkel készült a látogatók kedvében járni, többek közt a Hidegkomlós nevet viselővel. Mivel a rendezvény nem illett annyira a blogunk keretei közé, megírtuk a tapasztalatainkat a Sörbúvárra. Aztán eltelt egy szűk év, és úgy döntöttek a Drehernél, hogy fixen piacra is dobják – így immáron már itt, a KK hasábjain is írhattunk egy kóstolót a Hidegkomlósról.
Most nagyjából ugyanez történik, csak rutinosabban és gyorsabban: idén is szervezett egy sörgyári fesztivált a Dreher, a KK kiment rá megkóstolni az aktuális Alkalmi Különlegességeket (köztük egy Amerikai Komlós nevezetűt), megírta a Sörbúvárra a tapasztalatait, majd egy hónap elteltével rendes, boltban kapható módon is megjelent ugyanaz az Amerikai Komlós. Persze vannak különbségek is: míg a Hidegkomlósról már az első pillanatokban úgy gondoltuk, hogy többé-kevésbé legitim, egyúttal – magyar viszonyok között – mindenképp újszerű és formabontó sörről van szó, és ezt a gondolatot a rendes piacra dobás után is fenntartottuk, most nem biztos, hogy ugyanez a helyzet. Ezt írtuk tudniillik augusztusban az Amerikai Komlósról:
(...) nem is a genezise miatt érdekes: nyilván Columbus került a híres komlóágyúba, amit a két évvel ezelőtti Hidegkomlós sikerén felbuzdulva szerzett be a Dreher. A kérdés inkább az, mennyire áll összhangban a végeredmény a várakozásainkkal: és hát a válasz az, hogy semennyire sem. Az Amerikai Komlós nem sokkal különbözik a Classictól, elég homeopátiás [olvasd: költséghatékony] lehetett a hidegkomlózás. A standard Hidegkomlósnál még talán semlegesebb is, de lusta voltam és nem hasonlítottam össze élesben. (Talán az Amerikai Komlós fanyarabb) (...) ha hagyuk sokáig melegedni, és elég alaposan figyelünk, még az a hidegen adagolt komló is ott van, csak épp valószínűleg az alapsör nem alkalmas arra, hogy teret engedjen az – eleve szűkmarkúnak ható – hidegkomlózásnak.
A pontos eredettörténet tehát a következő: elsőként a Dreher alkalmi jelleggel készít egy hidegkomlós sört, ami azért jó neki, mert külön erjesztőkapacitás-szükséglet nélkül, a sima Dreher Classic eltérítésével el lehet készíteni. A sör sikert arat, ezért némi mérleglést követően vesznek egy hidegkomlózó eszközt (a komlóágyút) a rendszeres gyártáshoz, és bedobják az állandó szortimentbe, megtartva a kezdettől használt, karakteres citra komlót. A sör, bár a harmatos alapoknak köszönhetően nem szeplőtelen, de értékelhető próbálkozás. Az első szezon után azonban kiderül, hogy a citra komló túl értékes játékszer ahhoz, hogy nagyüzemi magyar sörökbe kerüljön – sőt globális hiány van belőle a túlkereslet miatt. Ezért 2016-tól egy hasonló, de érdektelenebb komlóval, calypsóval készül, és bár még mindig értékelhető sör marad, azért veszít a fényéből.
Ezen a ponton még többé-kevésbé érthető, mi a Dreher Hidegkomlós szerepe: a főzdéhez édesgetni azokat a finnyásabb sörivókat, akik valamennyire kacérkodnak a kézművesebb irányok felé, de azért nem akarnak túl sokat költeni. Meg úgy általában kiszolgálni azokat a sörivókat, akik jobban kedvelik a minimálisnál valamivel karakteresebb söröket. Persze anomáliák már ekkor is voltak: például fennmaradt a 2013-ban indított Dreher Nyári Komlós (lánykori nevén Summer Moment), ami citrusaromával próbál meg kitűnni a szokásos nagyüzemi lagerek közül, abszolúte öncélúan, valamilyen ismeretlen, de bizonyára létező és distinktív célcsoportra lőve.
Végül megjelenik egy újabb sör, a ma tárgyalandó Amerikai Komlós, ami ugyanúgy a különlegességpiacra látszik igyekezni, mint a Drehertől már ott lévő Hidegkomlós és Nyári Komlós – pedig ugyanúgy világos, ugyanúgy a komlózottságában különbözik a megszokottól, sőt épp ugyanúgy hidegkomlózott, mint a Hidegkomlós, csak nem calypso, hanem colombus komlóval. Itt már feladtuk annak a kibogozását, milyen márkastragégia szerint áll egymás nyakára ez a három sör, de hát nem is nekünk kell aggódni emiatt.
A lényeg, hogy itt az Amerikai Komlós, van rajta ugyanolyan kis gourmetoid értékelőskála, mint a márkatársain (illatintenzitás, ízintenzitás, komlókeserű), és a három tengelyből kettőn ugyanolyan értékeket képvisel, mint a Hidegkomlós. Igaz, illatintenzitásban nem nyolc, hanem csak hat pontot hoz a tízből. Óriási különbségnek hangzik – de mivel még mindig a dreherfesztes kóstolási emlékeink alapján előítéleteskedünk, így a biztonság kedvéért kibontjuk a szűrt-pasztőrözött, dobozolt verziót is, és újraértékeljük.
Kitöltve halvány aranysárga, teljesen tükrös sör (értelemszerűen épp ugyanúgy, mint a Hidegkomlós vagy a Classic), habja sűrű, kisszemű, és relatív terebélyes, de múlékony. Illatában kissé dinnyés, trópusigyümölcsös komló dominál elsőre, de a karakteresség hamar alábbhagy, és csak a kukoricagrízes alapsör enyhén savanykás szaga marad, némi parfümös maradványkörítéssel. Ízében még minimálisabb az egzotikuskomló-karakter, a halovány citrusos, passiógyümölcsös vonások teljesen beleolvadnak a sima Dreher eurolageres alapízébe – ha már valamire, akkor talán ecetes zölddinnyére emlékeztet leginkább a két ízirány eredője. Lecsengésében még viszonylag határozott komlókeserű érződik gégetájon, illetve a kortyot is végigkíséri némi parfümös trópusigyümölcs-aroma, de a fő megállapításunk nem változott: jóval közelebb áll az alap-Dreherhez, mint a Hidegkomlós. Persze megkülönböztethető, és ha a két különlegeskomlós változat közül ez lett volna az első, biztos jobban lelkesednénk érte, de a termékfejlesztés tényleges időrendje fényében nem igazán értjük, mire jó az Amerikai Komlós. Esetleg azoknak érdemes a Hidegkomlós helyett ezt választani, akik szeretik a parfümösséget, és nem bánják, ha tényleg csak egy egészen apró csavarral kell beérjék a megszokott alapsörökhöz képest.
Alkoholtartalom: 4,5 V/V %
2016. 09. 23.
