magyar licenc világos sör
Már rég megszoktuk, hogy a nagyüzemi sörök termékfejlesztése általában valamilyen távoli, a KK által teljességgel feldolgozhatatlan logika mentén történik – most mégis sikerült újból meglepni minket. A Dreher ugyanis egy új Arany Ászok-modellel rukkolt elő, mégpedig úgy, hogy egyszerre hivatkoznak a kapcsolódó PR-kommunikációban a sörreneszánszra, egyszerre állítják azt, hogy a különlegességek iránti fogyasztói igény hívta életre az innovációt, és mindeközben egyszerre gondolják úgy, hogy minderre egy kukoricagrízes Arany Ászok-permutáció jelenti a megfelelő választ. De haladjunk szépen sorjában:
A héten indította el egy új sör marketingkampányát a Dreher: egy Arany Ászok Frissenszűrt nevű, 4,3 alkoholszázalékos világos lagersörét, amiben az jelenti a legfőbb nóvumot, hogy noha pasztőrözetlen, mégis hat hónapig eltartható – az úgynevezett mikroszűrési eljárásnak köszönhetően, ami hatását tekintve szinte ugyanaz, mint a pasztőrözés, csak közben nem jár hőhatással. Ennek elméletben azt kellene jelentenie, hogy a kész sör ízgazdagabb, mint pasztőrözve lett volna, mivel egy csomó olyan fehérje épen marad benne, ami máskülönben lebomlott volna. (Már persze ha nem akad fenn a mikroszűrésen.) A kapcsolódó sajtóanyag ezt annak rendje és módja szerint ki is emeli, majd egy fergeteges idézetet közöl Brendan Williams marketingigazgatótól, miszerint:
Örömmel tapasztaljuk, hogy a sör kultusza reneszánszát éli, a fogyasztók nem csak nyitottak az újdonságokra és az egyre jobb sörélményre, de el is várják azt. Ennek egyik iránya az erősödő igény a friss, eredeti ízt biztosító pasztőrözetlen sörök iránt. Ez motivált minket az Arany Ászok Frissenszűrt megalkotása során is.
A jóhiszemű sörfogyasztó ezt bólogatva veheti tudomásul, mondván, milyen kedves emberek ezek a sörmultimenedzserek, meghallják a jó és érdekes sört kívánó nép hangját, és a kedvükben járnak. Blogunk persze, hagyományaihoz hűen, egy sokkal rosszabb fej álláspontot foglal el már látatlanban is, és azon kezd tanakodni, hogy ha egyre jobb sörélményt tervez kínálni egy gyár, akkor azt miért pont azon márkája alatt teszi, ami eddig sem a gasztronómiailag akár a legcsekélyebb mértékben is értelmezhető minőségéről volt ismert. Amikor elolvassa, hogy az új fejlesztés – az alap-Ászoknak megfelelően – kukoricagrízzel készül, csak erősödik a gyanúja, és kezdi egészen úgy érezni magát, mint az elmúlt pár év lényegében minden kőbányai sörújításánál, a Dreher Hidegkomlóstól az Amerikai Komlóson át a Kozel Első Komlósig. Az érzés lényege, hogy teljességgel felfoghatatlan, miért teszi megjósolhatóan szárnyaszegetté egy sörgyár a sikeres termékfejlesztést azzal, hogy bármiféle technológiai, alapanyag- vagy receptbeli újításához következetesen valamilyen silány söralapot vesz kiindulásul.
Most mégis le kell vetkőzzük a fenti érzést, ugyanis az Arany Ászok Frissenszűrt nem illik teljesen a fenti példák sorába – ugyanis míg azok mind egy szálig valamilyen létező, kéznél lévő kőbányai alapsörre készültek, azaz ismert alapokra építkeztek, addig a Frissenszűrtre ez nem igaz. Olyannyira nem, hogy még csak nem is Kőbányán, hanem a multis testvércég Ursus négy romániai főzdéje valamelyikében készül, ami elsőre egészen extrémen indokolatlannak hangzik, de másodjára rájövünk, biztosan valami teljesen banális háttere van a döntésnek, például hogy a Drehernek Kőbányán nincs megfelelő mikroszűrője. Látva a nagyüzemi logikát, ami a kicsivel feljebb hivatkozott sörújdonságok egyikéhez sem kívánt önálló alapsört főzni, feltételezhetjük, hogy ez az Ursushoz vitt Frissenszűrtnél sincs másképp, és valamelyik román márka képezi a hátterét. Persze ki tudja, hiszen az egész cikket azzal kezdtük, hogy a multisörös menedzsmentdöntések feldolgozása láthatóan meghaladja a képességeinket.
Inkább kóstolunk; kitöltve aranyszínű, többé-kevésbé tükrös sört találva, tetején ujjnyi, sűrű szemű, gyorsan múló habbal. Illata gyakorlatilag érzékelhetetlen, némi homeopátiás erejű édeskés stichet vélünk érezni, de talán csak képzelődünk. Az első korty, és most több szempontból is borzalmasan előítéletesnek érezzük magukat, de nagyjából egy tál puliszkára emlékezteti blogunkat, édeskés, híg kortyokkal, amikben sok karakter ugyan nincs, de a friss-sörös élesztősséget, amit a pasztőrözetlen állapot ígérni kíván, speciel egészen hitelesen megjelenítik (és amik működőképesen pótolják a szinte nem is létező malátatestet). Ahogy kortyoljuk tovább, ez a bájosan jellegtelen idill sajnos kissé széttöredezik és némi bután savanykás-cefrés disszonancia férkőzik bele, még ha a standard, hazai, klasszikus Arany Ászokhoz képest így is egészen fogyaszthatóan hat. A kontextus kedvéért idézzük fel, mit írtunk az alap-Ászokról tavaly tavasszal, amikor a KK tizedik születésnapján vakkóstoláson vetettük össze a többi magyar nagyüzem vetélytárs söreivel:
(...) egyszerre savanykás és van olyan szájérzete, mintha egyből kukoricadarává csapódna ki kortyolás közben, míg a vége szárazon, de bután komlós.
Ezt a szintet a Frissenszűrt egyértelműen überelni képes, már azzal is, hogy a kerek élesztősség révén van valamilyen pozitív karaktervonása; és az sem árt, hogy a korty végén némi – nagyüzemi viszonylatban egészen elfogadható intenzitású – komlókeserű is megjelenik, szinte már a pilseni hangulat távoli délibábját idézve.
Nem igazán jó vagy élvezetes sör, de legalább van benne egy morzsányi egyediség és karakter, amivel a félszívű Dreher-innovációk egyre népesebb csapatában talán valamivel az Amerikai Komlós alá, a Kozel Első Komlós környékére lehetne pozicionálni. Egyáltalán nem kötelező kipróbálni, de ha valamilyen kellemetlen élethelyzetben kötelező választanunk egy sima Ászok és egy Frissenszűrt között, nyilvánvalóan az utóbbival járunk jobban – hiszen a cikk elején idézett marketingigazgató tulajdonképpen igazat mondott: aki eddig csak sima Ászokot ivott, annak a Frissenszűrt valóban „egyre jobb sörélményt” biztosít.
Lábjegyzet: a kóstolt dobozt – egy további doboz társaságában – a marketingkampányt szervező ügynökségtől, azaz végeredményben a Drehertől kaptuk.
Alkoholtartalom: 4,3 V/V %
2017. 02. 24.
