spanyol világos sör
A KK lelkiismeretes figyelmét nem kerülhette el, hogy az elmúlt hónapokban új divatsörjelölt kváziegzotikus szereplő tűnt fel a boltokban, sőt, került csapra kocsmákban, éttermekben. A hasonló történések pedig minden jóérzésű emberben pavlovi aggódást váltanak ki, így mindenképpen blogunk hasábjaira kívánkozik egy véleménynyilvánító kóstolás erejéig.
'International premium lager', hirdeti a San Miguel címkéje, ami máris rossz előjel, mint a partiszféra vendéglátóipari meghódítási szándékainak egyik tételmondata - bár mindenesetre jó előjel, hogy szemben a hasonló remekekkel, sörünk nem a deklarált vízízzel, hanem mediterránan lendületes eredetével kíván hódítani. Sőt, egyelőre még azt sem zárhatjuk ki, hogy csak rosszindulatúak vagyunk, és a SM pusztán a kínálatot szánja színesíteni, külön célterület nélkül. Erről szerencsére egyszerűen meg lehet bizonyosodni: ellenőrizzük le a más piacokon sugallni kívánt életérzést - elsőként mondjuk hazájában, Spanyolországban. Itt nulla spanyoltudással is levonhatjuk a következtetést a jelekből (sportszponzorálás, interaktív flashjáték), hogy valahová a középkategória aljára van pozicionálva, mint mondjuk magyar viszonylatban az Arany Ászok, ráadásul az árpahigításra haznált kukorica is közös vonásuk. Persze a SM-ben ez lehetne kulturális eredetű is, de a kukorica azért inkább mexikói, mintsem spanyol, úgyhogy maradjunk a spórolós verziónál. És itt jön a meglepetés: a beharangozott 'international' jelzővel ellentétben továbbkeresve nincs se német, se brit, se osztrák sajátneves honlapja. Szakasztott világmárka.
Marad tehát az íz, mint perdöntő tényező: a Szent Mihály-sör (soha, soha ne fordítsunk le külföldi márkanevet!) valahol hasonló pozíciójú, mint a békében pihenő szlovák Steiger; a malátás és komlós alaphangulatott szépen, századmásodpercről századmásodpercre teszi tönkre az olcsósörös, savas moslékíz, gyenge aromákkal és - sörsznoboknál - a hányinger távoli délibábjával, valamint meglepően magas alkoholtartalommal. Mindezek után főleg rejtély, hová pozicionálták sörünket: alkopopnak túl erős ízű, minőségi sörnek túl szar, olcsósörnek meg nem hiteles, ugyanis azoknál kb. háromszor drágább, valamivel jobb minőségű is, ráadásul azokra nem szokták rá írni, hogy nemzetközi prémium. Vagyis igen, de látszik rajtuk, hogy nem gondolják komolyan, a San Miguel pedig igen - és ugyanezen érvek érvényesek (kisebb szorzóval) a mainstreamből való kilógásra is. Biztos divat lesz.
Alkoholtartalom: 5,4 V/V %
2008. 05. 23.
