szlovák barna sör
Folytatódik nyárzáró szlovák barnasör-dömpingünk, ezúttal a Magyarországon talán legikonikusabb szlovák sör, az Arany Fácán barnájával folytatva. Itt sajnos elkerülhetetlen, bármilyen kínos is, hogy a KK kultúrmissziós szerepében tetszelegve vállalja az ódiumot, és leírja fonetikusan, hogy a Zlatý Bažant felirat [zlátí bázsánt]-ként ejtendő, végig rövid 'á'-kkal. Hasonló ocsmányan didaktikus kirohanásokat blogunk, mint azt hűbb olvasói bizonyára tanúsítják, csak alkalmanként szokott tenni, dehát nem mehettünk el ölbe tett kézzel a magyar sörturisták által oly gyakran és oly kitörő örömel alkalmazott 'ty' és 'z' betűs verziók mellett.
Hasonlóan fontos, viszont egyúttal már vállalható is a KK következő megjegyzése: amikor itthon csapolt vagy üveges Bažantot veszünk, soha ne higgyük azt egy percig sem, hogy szlovák sörrel van dolgunk: az ógyallai sörgyár (becenevén Hurbanovo) a Heineken tulajdona, azé a multié, amelynek itthon két gyára is van, és mint azt innentől minden Miss Marple-regényeken edződött blogolvasó nyilván látja, logikus a végkifejlet, a magyar ZB-t licencfőzik. Még akkor is, ha Ógyalla 120 km Budapesttől, Sopron meg 190, és a két útvonalon most már pontosan ugyanannyi üzemelő határ- és vámállomás van. A legjobb az egészben viszont az, hogy az eddigi eszmefuttatás témánk szempontjából, bár tanulságos, egyúttal tökéletesen irreleváns is volt, ugyanis barna Bažantot egyébként sem főznek (és nem is árulnak) itthon, így áttérhetünk az echte szlovák kiadásra.
Az echte szlovák kiadás pedig meglepően jól néz ki, már majdhogynem igényesen, és mivel pozitív dolgokról nehezebb részletesen írni mint negatívakról, a részleteket a KK már inkább az Önök megítélésére bízza (klikk a hülye flash-honlapra, aztán 18+, aztán Sortiment, aztán Tmavé pivo), bár az még külön kiemelendő jópont, hogy amikor a zöld üveg tele van barna sörrel, pont olyan fekete színe van, mint a ráragasztott címke hátterének. Lehet, hogy a jó első benyomás predesztinálja a későbbieket is, mindenesetre a nyitás sem ront az alaphangon: bár az illata meglehetősen kifejezéstelen, gyenge alkoholos utánérzéssel, a kezdőkortyok leginkább a 'lágy és harmonikus' jelzőpárral írhatóak le pontosan, amit a további fogyasztás természetesen tovább részletez. Nyitása kissé emlékeztet a barna Kozelre: enyhén édes, érezhetően könnyű sör, aminek a karakterét rövid idő alatt átszínezi a kibontakozó karakteresebb komlós-malátás középutas barnasör-íz.
Ez így elsőre meglehetősen bullshitgenerátoros kifejezésnek tűnhet, így talán némi magyarázatra szorul - blogunk ez esetben azt érti alatta, hogy az említetten édes nyitás és a medvecukros-kesernyés archetípusok között helyezkedik el a barna Bažant, ami bár nem nyújt semmi különöset, mégis kiváló sörnek bizonyul, pusztán azáltal, hogy rendkívül könnyű karaktert hoz, mégsem a szokásos vízpótló szarsör, és (ettől nem függetlenül) a maga kategóriájában ritkán sikerülően harmonikus ízvilágot tesz mellé kísérőül.
Alkoholtartalom: 3,8 V/V %
2008. 09. 04.
