német világos sör
Hirtelen támadt, őszies lendülettel folytatjuk frissen kezdett Kellerbier-különszámunkat, ma máris egy eggyel nagyobb ágyú, a bajor, sőt, Oktoberfest-részszervező Hacker-Pschorr interpretálásában. Nevezett főzde, minthogy Magyarországon semennyire sincs jelen (a KK legjobb tudomása szerint legalábbis), eddig csupán egy főzetével képviselte magát kiváló hasábjainkon, közepes sikerrel, de minthogy ma sokkal nagyobb a standard különlegességfaktor értéke, garantáltan izgalmas második nekifutásra számítunk, minőségi szórakozás, csak Önöknek.
A Hacker-Pschorr ugyanis, természetesen csak némi szájhuszárkodás erejéig, de egyenesen alapításáig, 1417-ig nyúl vissza ezzel a sörrel, azt a képzetet keltve, mintha még mindig lehetséges lenne az akkortájt valószínűsíthetően szokásban lévő sűrű, barnás, spontán erjedt sörök készítése anélkül, hogy a helyi ÁNTSZ rájuk zárná, majd felrobbantaná a gyárat, hogy aztán egy autópályával tüntessék el végleg a modern gyártásrend- és minőségdirektívák arconbecstelenítésének szellemét. Józan ember természetesen nem is vár el ilyesmit, és inkább csak magában neveti ki a kamuhistorizmus német földön oly divatos hype-ját, majd kezdi valós élményeket is felhasználva, kóstolva minősíteni, amit addig vaktában, puszta kultúrfasiszta elgondolások alapján pocskondiázott le. Mindezek előtt azonban ejtsünk a biztonság kedvéért a dizájnról is pár szót: a csatosüveg, a logós kupakkal és a királykék (?) hátterű címkével alapvetően igencsak jól néz ki, mégha a rajta lévő kép, a pofaszakállas, baineskapitányfejű sörfogyasztóval el is van tájolva hangulatában egy szűk három-négyszás évvel a névadó alapításhoz képest, dehát minden még Bajorországban sem tökéletes.
Az Anno 1417 kitöltve természetesen nem barnás, sűrű, stb, mint a fent részletezett dátumhűség indikálná, jóval inkább egy kellemesen napraforgómézszínű szűretlen világos sör, a címke véleménye szerint a 12,5 B°-os fajtából. Illata kellemes, bajor sörpincéket idéző, íze viszont immáron majdnem valódi meglepetésként szolgál: jóval savanykásabb, szénsavasabb és élesztősebb, mint azt az egyszeri szkeptikus sörblogíró a hasonlóaktól várná - és ezzel rengeteg közös jelzőt szed össze a búzasörökkel - , ennek megfelelően legalább ízkarakterében (különösen a faragatlanul malátás lecsengés révén) javít a korábbiakban kissé megtépázott hitelességű archaizmuson. Persze nem annyira, hogy ne hasonlítson még mindig eléggé mondjuk a múlt heti Zwicklre, de ahhoz már kellően, hogy észrevehetően karakteresebb és tartalmasabb sörnek mutatkozzon, amit érdemes kipróbálni, elégedettnek lenni vele, aztán jó eséllyel elfelejteni.
Alkoholtartalom: 5,5 V/V %
2008. 10. 13.
