osztrák világos sör
Bár még hátravan egy epizód a Birra Moretti-sagából, az aktualitás kedvéért ma mégis egy sokkal izgalmasabb sörrel fogunk foglalkozni, a híres-neves Samichlaussal. Ez a név, ugyanis, valamelyik bizarr svájcinémet dialektusban a Sankt Nikolaus megfelelője, amit mi általában Télapónak vagy Mikulásnak szoktunk fordítani, attól függően, hogy a szlovákizmustól vagy a szöveghűségtől ódzkodunk-e jobban. Szóval a Samichlaus eredetileg svájci sör (volt, most már az osztrák Schloss Eggenberg gyártja), amit évtizedekig állócsillagszerű közhelyként azonosítottak a legerősebb lagerként a világon, az ezt hirdető felirat az üvegen magán is előkelő helyen szerepel. Ez kérdéses, hogy igaz-e, a Sam Adams Triple Bock például 17,5, ugyanonnan az Utopias MMII már 24 térfogatszázalékos, és még valószínűleg jó pár hasonló vadságot gyártanak szerte avilágon - csak ezek egyáltalán nem biztos, hogy helytállóan nevezhetőek lagernek.
A Samichlaus fogyasztását egyébként nehéz nem ceremonikusan művelni, ugyanis, mint azt a hátcímke kis reklámmanifesztumában is olvashatjuk, évente egyszer, december hatodikán főzik, majd utána palackozás előtt tíz hónapig érlelik. A mi üvegünkön például a 'Bottled in 2007' felirat szerepel, ez, ha a fentiek igazak, azt jelenti, hogy ma két éves, a gyártás kezdetével számolva - állítólag jó pár évig eláll és az idősebb évjáratok egyre komplexebb ízvilágot tudhatnak magukénak. Megjelenése, ha már itt tartunk, illeszkedik a maga extranormális szerepéhez: szürkésbarnába hajló, enyhén cíklámenes alapszín, ezüst kerettel, rajta csak némi szöveg és egy miniatűr Szt. Miklós-portré: az összahatás egyszerre elegáns és bizarr. A maga 32 B°-os szárazanyag tartalmával biztosan ráfér némi melegítés, hogy teljes egészében kibontakozzon, ugyanerről viszont az is szemet szúrhat, hogy Balling-fok tekintetében még a lagerek között is van egyértelmű legyőzője; a prágai U Medvidků X33 nevű söre például, nevéből is következően, 33 fokos, bár ehhez csupán 12,6% alkohol társul, szemben mai fogásunk blogrekorder 14%-ával.
Kitöltve elsőként ritka szép,vöröses-félbarna színe tűnhet fel, valamint a gyakorlatilag nulla hab (ami már 7-8 V/V %-tól felfelé minden sör sajátja), és a szinte észlelhetetlenül enyhe illat, amiből az etanolon kívül talán némi marcipánosság érződik. Íze - természetesen - szintén vastagon alkoholos, de nem a rossz értelemben vett, romántuborgos módon, hanem harmonikusan, a többi ízjegyhez igazodóan. Amiket főleg különféle tömény karácsonyi desszertekkel lehetne a legjobban megközelíteni, némi rumos gyümölccsel fűszerezve. Lecsengése meleg, kicsit gesztenyés, majd - hűen rendszertani besorolásához - lágyan malátás, lageres befejezéssel zár, hogy negyed óra múlva kiváló, enyhén citrusos szájízt maga után hagyva tűnjön el a horizonton. A magas extrakttartalomnak megfelelően sűrű, viszkózus sör, aminek kapcsán már sajnáljuk, hogy a 'konyak' címkét ellőttük annak idején az Eggenberg Urbockra, mert a Samichlausra sokkal jobban illene. A hátcímke szerint fogyaszthatjuk önmagában is, de sokkal pratikusabb egy extrém nehéz ebéd után eljátszadozni vele fél-egy órát, teli gyomorra garantáltan jobban érvényesül a maga már-már kategórián kívüli robosztussága, kandiscukor-úthengersége.
Beszerzését illetőleg: állítólag borzasztó ritka sör - ezt blogunk empirikus bizonyítékok (nem mintha valaminek a hiányát könnyű lenne instrumentalizálni) híján nem tudja eldönteni, igaz-e, mindenesetre a KK-nak a bécsi Bier Beisl-ben sikerült belebotlania egy példányba, több köteg euró ellenében - dehát az ünnepi készülődésre ez a minimum, amit áldozhatunk.
Alkoholtartalom: 14 V/V %
2008. 12. 06.
