olasz félbarna baksör
A KK ugyan még mindig dacol az életerőgyilkos, undorító megfázás árnyával, de természetesen nem feledkezik meg korábbi szavairól sem a Birra Moretti-termékcsalád tanulmányozásának lezárásáról, hiszen show must go on, ahogy a tizenhárom éves ugandai popsztárok mondanák. Az utolsó darab, a La Rossa pedig egyben valószínűleg a legismertebb is, márcsak a Nagy Ötszázas Sörkönyv miatt is, amibe a Morettitől egyedüliként került be (és egész Olaszországból is csak három másik fért be mellé, ami összesen ugyanannyi, mint Észtország teljesítménye - dehát mondtuk már, Mediterráneum = bor). A kivételezett státuszt egyébként már sörünk dizájnja is igyekszik messziről hirdetni, szép hangsúlyozási ívet építve ki: a sima Morettin még a cégnév volt hangsúlyos, más érdemi nem is szerepelt, a Doppio Malto-n már a fantázianév volt a nagyobb, de egyelőre alul maradt, a La Rossa-felirat viszont már abszolút középpontban tündököl, nagyszerű.
Néhány tartalmas orrfújást követően kiderül, hogy érzésünk helyes volt, és a Moretti szerint sem érdemes hűtőhidegen fogyasztani zászlóshajójukat, inkább a 10-12 C°-ot ajánlják, így van időnk eltűnődni azon, miért mániája a sörgyáraknak, hogy linkelhetetlen Flash-oldalakkal nehezítsék meg a védtelen blogírók karitatív munkáját. Ez persze inkább nekünk baj, Önök, drága olvasóként, legfeljebb annyit tapasztalhatnak meg ebből a szemet gyönyörködtető jelenségből, hogy miután megnyitnak egy linket, nem az van mögötte, amire utaltunk. De annyi baj legyen, legalább időközben talán felmelegedett La Rossánk.
Illatáról jelen egészségi állapotunkban nem mernénk túl hosszasan értekezni, a vírusok taktikai ködfüggönyén csupán némi komló és maláta szivárog át, kevéssé informatív módon - színe viszont valóban megkapó vörösesbarna, kicsit hasonló, mint szombati mikulássörünké volt. Íze meghökkentően telt és sokrétű, az enyhén olajosmagvas nyitást virágos, trükkös és rendkívül erős komlójegyek követik, melyeknek legvégén nyílik ki a maláta enyhén pörkölt, enyhén pedig karamellszerű aromája, zárásként újra felerősödő komlósságal zárva. Összhatása szórakoztató; egyszerre emlékeztet párlatra és gyümölcsre, de egyikre sem igazán, különutas ízvilág, parfümszerű aromával, majdnem belgasörös komplexitási szinten.
Alkoholtartalom: 7,2 V/V %
2008. 12. 09.
