szlovák szűretlen világos búzasör
A KK úgy döntött, enged sztahanovista ösztöneinek, és még bezsúfol egy utolsó cikket az évbe - jelentkezőn nem is kellett sokáig gondolkodnunk, az ógyallai Bažant-gyár ugyanis karácsonyi különkiadásként termeli csak - a típusként Szlovákiában még Magyarországnál is kevésbé jellemző - búzasörét, ennek megfelelően már említenünk kellett volna múlt héten, igazság szerint. Dehát a dec. 24. - jan. 1.-időszak teljes egészére 'ünnepek'-ként szokás hivatkozni, így tulajdonképpen még éppen időben vagyunk.
Bár ez gyakorlott szemű, hű olvasóink számára bizonyára nem meglepetés, azért leírjuk, hogy a szlovákok euróbevezető koccintósörét blogunk a kiváló Különleges Sörök Boltján keresztül szerezte be, négyüveges karácsonyi díszdobozban. Maga a doboz nem túl izgalmas, az üveg azonban az egyik legszebb a posztkomm régió aktuális termékei közül: a szokásosan furcsa alakú Bažant-címke 0,33-as, dombornyomott üvegre került, karácsonyipiros háttérrel, nagyszerű színkombinációval és eltalált fontokkal; a vizuális egységet az enyhén opálos, de főként áttetsző búzasörrel teli üveg fénytörése teszi valóban kiemelkedővé. A karácsonyiság jobb hangsúlyozása érdekében (gondoljuk mi) került a kupak és az üveg közé egy plombaszerű nyakcímke, ami szemlátomást a csatosüvegekről kezd továbbfertőzni, mint aktuális divatbetegség. Érdekes jele a nem egyszer zárható kupakok (a Pšeničné twist-offal van ellátva) eredetiségének antropológiai mélységű újrafogalmazásának a dolog, ha a KK Lévi-Strausson nőtt volna fel, biztos ebből írna doktorit a TÁTK-on. A búzasör viszont, bármennyire jól is nézzen ki kívülről, tipikusan nem nyugati szláv műfaj, és bár Csehországban a pionírabb vénájúak régóta kísérleteznek vele, Szlovákiáról a legnagyobb elszántsággal sem lehet a műfajra asszociálni, így az igazi kérdés az, mit válaszoltak a kihívásnak a ZB élelmiszermérnökei.
Az első meglepetésről már a puszta kitöltés gondoskodik: búzasörünk elképesztően világos, szinte fehér, miközben enyhén zavaros. Illata is a szín keltette fátyolosság-vonalat viszi tovább, ugyanis szinte nincs is, enyhe citrusos jegyekben merül ki a hatás. Íze, a fentiek fényében már jóval kisebb meglepetésként, szokatlanul enyhe, a forrásvízszerűen ingerszegény alapokat először némi limonádésság, majd utóízben élesztő szövi át, halvány búzamalátás jegyekkel. Mentes minden faragatlan mellékíztől, de valódiból sincs benne sokkal több, kétliteres kiszerelésben nyáron lehet, jóval aktuálisabb benyomást keltene - épp ezért vicces, hogy pontosan az ellentétes pólusra pozícionálta az Ismeretlen Píáros, a 16+ extrakttartalmú, alkoholban fürdő szezonsörök világába. Apropó, alkohol: a Pšeničné elszállt légiességében az az egyik legviccesebb faktor, hogy a maga 4,6%-os alkoholtartalmával nem tartozik a deklaráltan ásványvízpótló sörök közé, így tulajdonképpen bravúrként is felfoghatjuk, hogy átlagos mennyiségű alapanyagból ilyen vékony sört sikerült az ógyallaiaknak gyártaniuk - kicsit érthetetlen ugyan, de bravúr.
Alkoholtartalom: 4,6 V/V %
2008. 12. 31.
