belga ízesített világos sör
A vidéki magyar házi sörfőzdék izgalmas világából, virtuóz ugrással, hirtelen a belga gyümölcssörök világában folytatjuk életművünket mai bejegyzésünkkel, a belga Mongozo Bananával. Mivel a műfajban ez az első, amiről posztolunk, előjátékként röviden áttekintjük, mi az a lambic. Negatív definícióval indítva: gyorsan megtudhatjuk, mi nem az - például a Mongozo Banana, ugyanis lambicnak elvileg olyan söröket szokás hívni, amik a professzionalista, az anyag uralásában hívő kontentális sörfőzők gyakorlatával ellentétben nem keverik bele a sörcefrébe a szép, iszapszerű sörélesztőt, hanem hagyják azt (mármint a cefrét) szabadon állni, amíg a levegő természetes élesztőgombatartalma be nem köpi és meg nem erjeszti. Mivel a különféle élesztőtörzsek jóval eltérően befolyásolják a végeredményként kialakuló ízt, ez logikus módon a mi sablonos sörfogalmainktól meglehetősen idegen eredményre vezethet. Ezeket a lambicokat szokás aztán izesíteni mindenféle gyümölcssel, a még meghökkentőbb hatás érdekében - de esetünkben nem ez a helyzet, ugyanis a Mongozo sörélesztővel készül, tehát valamilyen egyszerű (és valószínűleg felsőerjesztésű), hagyományos sör, amit banánnal ízesítettek. A rossz-rossz magyar közgondolodás gonosz gondolatmagva hatásaként persze egyből arra asszociálhatunk, mint az ország forraltbor-készítő populációjának 98 százaléka: ami önmagában nem elég jó, jobb lesz majd, mint alapanyag, csak el kell nyomni valami járulékos ízzel. Ha megnézzük sörünk fantasztikus Ratebeer-értékeléseit is a fenti sztereotípia mellé, főként enyhe fészkelődésbe kezdhetünk.
Amin nem old a Mongozo kiállásának sajátos hangsúlyozása sem: a látványos banánfürt és az azt körbeölelő obligát végtelen sárgaságon túl - eltekintve a belgamód hülye tipográfiától - a Fairtrade-logók és szlogenek áradata ragadja csak meg az egyszeri, divatkörnyezettudatos, jóléti lelkiismeret-furdalással birkózó nyugat-európai sörfogyasztó szemét, merthogy a Mongozo "exotic beer brewed with Fairtrade bananas", megható. Persze ez nem jelenti azt, hogy a KK támogatja a bangladeshi gyermekmunka-bizniszt napi másfél dollárért, csupán hogy már-már kedvesen cinikusnak tartja, hogy a harcot kisszériás sörök, és nem például a kristálycukor vagy a ruhavarró üzemek frontján képviseli a világ ún. civilizált fele ilyen mozgalmár intenzitással. De legalább ma nyugodtabban alszunk.
Kitöltve és megkóstolva sörünket elsőként a szalmaszerűen világos szín, és a mellé társuló masszív banánillat hengerezi meg kissé érzékeinket, majd a bőkezűen adagolt (fair) banán és a szintén masszív (unfair) cukor révén kellemes, enyhe söralapú, mellette a jobb radlerekhez hasonlóan harmonikus gyümölcsízzel dominált; értéktelen, de legalább a maga műanyag csillogásában tetszetős sörhöz lehet szerencsénk, melyben a banánt némi enyhe malátás alapon kívül a komló halvány jelenléte és némi vele összekeverhető, héjízű kesernyés felhang kíséri, szórakoztató, de kissé tömény (és ráadásul üdítőnek túl alkoholos) hatást eredményezve. Karácsonyi (illetve az elmúlt szezon szellemében: bármilyen) ajándéknak nagyszerű, különösen ha felületes, de a biztonságiöves extremitások iránt lelke mélyén vonzódó embernek (azaz a világpopuláció nagy többségének) kellene kitalálnunk valamit, de a viccestáblás boltok már nem kínálnak semmi újat. A Mongozót nyilván a széles portfóliújú Huyghe sörgyár sem gondolja teljesen komolyan: záróviccként például egy McGregor-feliratú kupakot találhatunk a nyakfólia mélyén.
Alkoholtartalom: 4,5 V/V %
2009. 03. 23.