amerikai ale

A KK ma bemutathatja második amerikai kézművessörét, kedvenc kisbarátja hollandiai bevásárlása jóvoltából, ezúttal egyenesen az északnyugati Oregonból. Mivel ilyesmivel valószínűleg nem csak mi, de a legtöbb kedves olvasó is relatív ritkán kerül szembe, a mérsékelt fetisiszták kedvéért blogunk ezúttal is kiemeli, hogy az csupán a felületes (bár nem megalapozatlan) benyomások eredője, miszerint az amerikai sör ízetlen moslék, mint ahogy azt a találó, bár a túlhasználat okán kissé elcsépelt Monty Python-vicc is taglalja - ugyanis mindez csak az eladások zömét produkáló, hektószázmilliószám fogyó mainstreamre igaz. Mellettük azonban van egy igen sokszínű, és bár relatív értelemben kicsi, az Egyesült Államok 300 000 000 körüli lakosságából még így is kellően népes szubkultúra is, a 'handicraft beer' birodalma, amelyek minőség terén gyakran könnyen aláznak akár évszázados belga főzdéket is.

Ratebeer-eredményei alapján közülük egy a newporti Rogue is, amely némi vöröscsillagos ornamentikával és individuálnonkonformista nevezéktannal törekszik az egyedi, dinamikus brandarculatra, ami néha sikerül (például itt), néha meg nem; mint például a cégszlogen ('dedicated to the Rogue in each of us'), vagy akár épp a Dead Guy Ale dizájnja esetében. Ez utóbbinál a sikertelenség természetesen csak a dinamikusság elérésére vonatkozik, egyébként egész szórakoztatóan néz ki a kissé indiánlegendaillusztráció-szerű hordón ücsörgő kucsmás csontváz, a végzethangulatnak megfelelő kék-piros háttér előtt.Noha eredeti leírása szerint német típusú világos baksör, Maibock, ezzel ütközni látszik a nevében is képviselt 'ale' jelző, hiszen míg az előbbi alsó-, addig az utóbbi a felsőerjesztéses főzési technika világához kapcsolódik jellemzően. Ízre a KK inkább ale-ként határozná meg, így a posttaggelési procedúra során is ennek megfelelően járunk el.

Ugyanis időközben meg is kóstoltunk Rogue-unkat, ami elsőként kissé furcsa, meghatározhatatlan ingereket jelentett, melyek azonban meglepően rövid idő alatt összeálltak a továbbiak során tartott kellemes harmóniába. Ennek alapja a krémesen, jellegzetesen ale-es, olajos módon kesernyés komlósság, melyet a világos borostyánszínű, némileg opálos test hordoz; és amit erősen diós, magvas utóhang követ, némi, csak nyeléskor érvényre jutó, vaníliás felhangokkal tarkított édességgel. Alkoholtartalma rövid ingermorzsákként üt időnként blogunk nyelvére, de legfőképpen csak utólag érződik, fiziológiai hatásként, lehelletnyi citrusos és halványan mézes, hosszantartó maradványzöngéktől kísérve.. Már majdnem leírnánk, hogy nem is hasonlít a német világos Maibockokra, de szerencsére még időben visszalapozunk az eddigi egyetlen vonatkozó kóstolásunk tapasztalataihoz, és meglepve látjuk, hogy ott épp az angolszász ale-ekkel való hasonlóságokat domborítottuk ki elsődleges üzenetként, így némi diplomatikus meghunyászkodással élve ezúttal mégis kihagyjuk a kárörvendést. Kellemes, hiteles sör, szemlátomást egyike azon tételeknek, amelyek nyomán érdemes lenne gyakrabban találkozni az amerikai kísérleti sörfőzők eredményeivel, márha volna rá lehetőségünk. De természetesen nincs.

Alkoholtartalom: 6,5 V/V %

2009. 09. 11.