dán világos sör
Új sörboltok nyitásánál csak az tölti el nagyobb boldogsággal a KK képzeletbeli identitását, amikor ajándék potyasörökkel gazdagodhat - ilyesformán mai örömünkhöz Harald hardrode fedőnevű kedves olvasónk járult hozzá, Koppenhágából importált Carlsberg Sort Guld-jával - ami egyúttal az általunk kóstolt első, nem-liszensz dániai sörünk is, miután a nálunk kapható sima Carlsberget és a Tuborgokat - nem tudjuk mennyire közismert módon, de - Horvátországban főzik. Legalábbis amikor legutóbb szemügyre vettünk egy üveget, még ez volt a helyzet, hátha nem lövünk mellé a kijelentéssel még most sem olyan nagyon.
A Sort Guld alaposabb megismeréséhez vezető út első lépése az volna, hogy kiderítsük, miben különbözik egyfelől a Carlsberg szándékai, másfelől pedig a valóság szerint az alapmárkától - és ennek kiderítése nem is olyan egyszerű feladat, mint elsőnek tűnt: a Ratebeer csupán a "No commercial description" megjegyzéssel, míg a Google egy dán nyelvű anyaországi oldaltalálattal kedveskedik - ez utóbbi mégis már előrehaladásnak tűnhet, hiszen még a felesleges online fejlesztések kortárs hőskora is szolgál számunkra olyan nagyszerű, hasznos találmányokkal, mint például az ingyenes online fordítók (történetesen szintén a Google-től - a cég tehát megintcsak behálóz, ezért külön önuralom-bónuszpont nem hivatkozni George Orwell, khm, közhelyszerűen ismert könyvére). Így legalább annyit tudhatunk már, hogy a sima lagerekkel közel azonos, egyébként nagyjából harminc éves fejlesztés a Sort Guld, amely elsősorban az intenzívebb ízjegyekkel tűnik ki további márkatestvérei közül. Külsejében nincs sok meglepő: elegánsnak szánt, a megszokott Carlsberg-motívumokat felvonultató, arany ornamentikával terhelt fekete doboz (ja igen: ugyanis kivételesen dobozos kóstolást kell lefolytatnunk), következésszerűen nyugat-erópai multiegyenstílus annak minden eleganciájával és unalmával együtt; mégis kifejezetten tetszetős kivitelben.
Kitöltve aranysárga szín és gyógyszeres-komlós illat fogad, amelyben feltűnedezik némi malátás felhang is, de az összkép kissé koncepciótlan marad - már amennyire egy sör illata esetében van értelme egyáltalán ilyen mélységű következtetésekkel foglalkozni (valószínűleg nincs). Ettől függetlenül ez alkalommal úgy tűnik, bejött a véletlen: íze lényegében a fentiekkel mindenben megegyezően manifesztálódik, az állítólagos ízgazdagsághoz képest soványnak tűnő testről kissé ötletszerűen felaggatva lóg az egyébként önmagában egész kellemes, kissé karamellmalátás kép, változatlanul gyógyszerízűnek ható komlós jegyektől kísérve. Utóízében enyhén savanykás, összességében pedig a sztenderd felső-középkategóriás tömeglagerek tökéletes példányának bizonyul: kellemes ivósör, jól hozza az elvárható, átlagos, ugyanakkor a fő-mainstreamnél kifinomultabb világossör-ízvilágot. Ha belegondolunk, majdnem izgalmas, hány sörfajtára le lehetne írni a fenti mondatot - egy ideálisabb európai sörpiacon jó eséllyel ők volnának a mennyiségi átlag.
Alkoholtartalom: 5,8 V/V %
2010. 02. 05.
