dán ízesített stout
A sörbuziskodás alapvetően nem számít a különösebben költséges hobbik közé, főként ha Magyarországon űzi az ember: lényegében semelyik itthon kapható sörért nem kell 1000-1200 forintnál többet fizetni. És még az említett összeg is legfeljebb néhány trappista apátsági sörnél fordul elő - pénzköltési faktort maximum a kis főzdékhez utazgatás jelenthet; vagy ha ne adj'Isten külföldről próbálunk meg vásárolni. Nos, ettől a héttől a Csakajósör.hu egy kicsit színesítette a képletet, tízféle kézműves dán sör behozatalával, amelyek ára már az 1300 és 2800 forint közötti tartományt karcolgatja. Ez utóbbi ár pedig már a KK eddigi legdrágább importjai szintjét jelenti (mint a német Schorschweizen, például). Igaz, ugyanitt már pár hónappal korábban is lehetett találkozni hasonló burzsoá tételekkel, mint a háromezer körüli (de 0,75-ös) De Molen-ek; sőt, az extrém drága Westvleteren is budapesti boltból érkezett, mégis úgy érezzük, a mostani szállítmánnyal érkezett el az igazi, keményvonalas sörsznobéria az országba. Persze ez blogunkat a legkevésbé sem zavarja, sőt, hiszen a drága dolgok (szerencsés esetben) különlegesek is szoktak lenni, a különleges söröket pedig kifejeztten kedveljük, így hamarjában sorra kerítettünk egy példát a dán kézműipar háza tájáról is.
Ez a Mikkeller nevezetű intézmény egyik imperial stoutja lett, a zabbal (oatmeal stout) és ínyenckávéval (?) ízesített Geek Breakfast, ami közeli ismerőse egy márkatársának, a Geek Brunch Weasel-nek. Ha jól emlékszünk, ez utóbbi sör még az Index címlapját is megjárta, mégpedig a bulváros sörhírekre kihegyezett Pivo blog révén - bár a kommentek alacsony száma alapján valószínűbbnek tűnik, hogy tévedünk. Kikerülve ugyanis biztosan népszerű témává vált volna, lévén, sima kávé helyett az úgynevezett Kopi Luwak-kal ízesítik, amely egy közönséges pálmasodró elnevezésű dél-ázsiai cibetmacskaféle bélcsatornája segítségével készül. Ez közelebbről annyit jelent, hogy az állat kiválogatja és elfogyasztja a különlegesebb fajta kávébabokat, majd azok húsát leemésztve a magokat kiüríti, melyeket a gourmet-ellátó bérmunkások összegyűjtenek és a továbbiakban az általános kávésztenderdek szerint feldolgoznak. Az így készült kávé állítólag csészénként 50-100 dollár, ennek megfelelően a Geek Brunch Weasel is az árlista felsőbb részeiben foglal helyet, a Csakajósörnél például 2800 forint. Ennyit a KK épp sajnált egy üveg sörre, illetve a gyártási módot illetően is győzködünk kell még egy keveset magunkat, így beértük a sima verzióval, a Geek Breakfast-tal is.
Nem biztos, hogy sokat vesztettünk, hiszen a Ratebeeren például ez utóbbi - stílusukon belül nézve - egy ponttal jobban áll (nem mintha olyan óriási különbség lenne a 99 és a 100 között), ellenben egyre kíváncsibbak lettünk az élményre, így máris a kóstolás következik. Kitöltve közel olajfekete, egyszersmind átvilágíthatatlanul sűrű. Illata karekteres (mindenekelőtt kávés), mégis meglepően légies, főleg az észrevehető virágosabb, gyümölcsösebb vonulatoknak köszönhetően. Íze lassan bomlik ki, nagyon lassan, de amikor végre kellően lecseng a száraz, hamuvá pörkölten keserű stout-él, mögötte egészen kellemes mikrovilág bontakozik ki. Fő elemét természetesen a kávé adja, amiről viszont kifejezetten nehéz megtalálni, hol kezdődik, és hogy ahhoz képest hol ér véget a meghatározó pörkölt maláta. A zabról - korábbi és/vagy alaposabb tapasztalat híján - nehezen tudjuk eldönteni, milyen szerepet játszik a sörben. Mindenesetre esélyes tippnek tűnik a korty elején kibomló szál, amely a maga enyhén savanyú, enyhén gyümölcsös jegyeivel erősen emlékeztet a búzamalátára, így önhatalmúlag minden más avantgárd gabonára is érvényes utalásnak bélyegezzük. Ráadásul még egy halovány édes ízjegy is megjelenik, épp mint minden olyan Magyarországon ismert ételben, amihez a zabnak bármiféle köze is van - noha a linkelt Wikipedia-lap szerint a sört a zab épp hogy keserűbbé teszi.
Bármennyire is szeretnénk, a kávé-komponens kapcsán nem tudunk hasonló terjedelemben okoskodni: egyrészt a KK éves kávéfogyasztása nagyjából az éves Kőbányai-fejadagunkhoz mérhető, másrészt - sajnálatos módon - az internet sem siet segítségünkre és még a Mikkeller saját honlapja is csak annyit ír, hogy "gourmet coffee". Így viszont már csak konklúziót vonni marad lehetőségünk, például úgy, hogy noha még mindig nem a stout a kedvenc sörtípusunk, a Geek Breakfast képes nehéz, telt ízeket kombinálni és harmónikus egésszé ötvözni; mindeközben mégsem válik túl nehezen ihatóvá, sem túl komolytalanná. Érdekes ízvilággal bír, ugyanakkor nem tér el érdemben a típus megszokott jellegzetességeitől (helyette apró, elrejtett distinkciókkal operál), így annál mindenképp kevésbé virtuóz élmény, mint az ára alapján feltételeznénk. Dehát a hasonló feltételezések úgyis mindig tévesek.
Alkoholtartalom: 7,5 V/V %
2010. 08. 06.
