amerikai porter

Ha már úgyis egymás után két angolszász ország söreivel foglalkoztunk, szinte politikai kötelességünk egy főhajtásnyi posztot szentelni harmadikként legnagyobbikuk, a modernsör-élharcos Egyesült Államok söriparának is. Ezt pedig szívesen tesszük egy olyan főzde kínálatából választva, amitől eddig csak kiváló söröket sikerült kóstolnunk (ennek néha írásos nyoma is maradt, leginkább itt és itt). Persze nem hisszük, hogy egyedül lennénk, hiszen a Flying Dog Brewery-t nehéz nem szeretni, ha az ember egyszer rákap a különlegessör-szpottingra: kiváló minőség, tömény ingerek minden érzékszervre, majdhogynem saját világ, aminek sarokköveit leginkább a Hunter S. Thompson - Ralph Steadman-duó rajzolja ki a magunkfajta kívülálló számára. Ilyen szempontból a Road Dog Porter egyébként is plusz értelmet nyer: ez volt az első, amit Steadman illusztrált (sőt, ez volt a casus belli is, amikor Colorado állam évekre letiltotta a Flying Dog-sörök mottóját, a "Good Beer, No Shit" Thompson-idézetet a palackokról).

Ilyesféle történetek persze inkább csak erősebb csordahajlammal megáldott groupie-kat szórakoztatnak, a rendes, kontinentális sörbuzi jobban preferálja az IBU-, SRM-, Balling- és alkoholtérfogatszázalék-értékek listázását. Mi sem vagyunk ezzel másként, így örömmel gyűjtjük össze, hogy a fenti számok sorrendben 31, passz (sok), 14 és 6. Kellően kockafejű olvasóink már ebből tudhatják (meg persze abból, hogy porterről beszélünk), a KK által eddig kóstolt Flying Dog-sörökkel ellentétben ma nem fog elragadni bennünket a virulens komlótájfun, sokkal inkább számíthatunk a klasszikus, édes-száraz, éjfekete porterélményre. Épp ezért vagyunk kíváncsiak: már több alkalommal is tapasztaltuk, hogyan oldja meg a főzde a szélsőséges ízintenzitású feladatokat, de még soha nem találkoztunk ilyen "hagyományos" kísérlettel tőlük.

A kóstolás leginkább azt mutatja, a Flying Dog a szintézis útját járta: a klasszikus porter-, vagy inkább stoutkaraktert megidéző alapokat (száraz illat, erősen pörkölt, kissé karcos, étcsokoládés alap feltétlen malátauralommal) ötvözi sörük a tőlük megszokott, de természetesen arányaiban kevésbé domináns komlóhadjárattal. Ez utóbbi most csak egy kicsit zsibbasztja le a nyelvünket, így a korty végére kidomborodik, milyen harmóniában képes összeborulni a két említett princípium. Ekkorra észrevehetővé válik a maláta kerek, édes vége is (bizonyítva, mégiscsak inkább porter, mint stout), ami az így másodvonalbelivé váló száraz-pörkölt ízekkel, valamint a továbbra is aktívan mozgolódó komlóval valamiféle furcsa, mégis kellemes összességgé, láncdohányos kakaóscsigává áll össze. Néha ugyan pillanatokra felfeslik a szövet, és olyankor kitűnik, hogy a hat alkoholszázalékon és a 14 Balling-fokon azért lötyög egy kicsit az izmosabb Flying Dog-sörök által olyan kipróbáltan hordott kabát; ettől még egy igazán kellemes élménnyel lehetünk gazdagabbak, ami több pontot is érdemelne, ha nem a saját márkatársai állítanák mellé a mércét. (És igen, természetesen itthon nem lehet kapni, mi a prágai Zlý časy...-ban vettük ezt is, mint mindent.)

Alkoholtartalom: 6 V/V %

2011. 03. 10.