szlovák barna baksör
Noha ebből Magyarországon semmi nem látszik, a civilizáltabb országok sörgyárainak általános szokása az idénysörfőzés. Télen valami kellemes, sűrű baksört főznek például, máskor märzent, de tulajdonképpen végtelen számú variációkban fordul elő a mindenféle bevett vagy kevésbé bevett sörváltozatok főzése az év bármely szakában. Csehországban például csalánnal színezett zöld sört szokás főzni nagycsütörtökre, valamilyen magasabb alkoholtartalmú (és egymásra kísértetiesen hasonló) világost húsvétra és karácsonyra. A rozsnyói Kaltenecker ellenben már nem általános szokások szerint üzemel, hanem saját fantáziából kanyarítja össze az évente előállított tizenkétféle szezonális sörét - és ez csak néhány példa, hasonlókat napokig lehetne sorolni.
Minthogy az újkori magyar sörgyártás nagyjából-egészében a német - főként a bajor/osztrák - mintát követve épült ki, sokáig szokásban voltak nálunk is a hasonló főzetek. Erről a KK-nál idősebbek minden bizonnyal pontosabb beszámolót is tudnának adni, mindenesetre valószínűnek tartjuk, hogy a hagyomány nem a kommunista hatalomátvétellel, még csak nem is Kádárral halt ki, inkább a rendszerváltás és a privatizáció hajnalára-környékére tehető a magyar idénysörök teljes eltűnése. Persze alibiből még néhanapján az elmúlt években is találkozhattunk olyasmivel, mint az Arany Ászokból és Dreher Bakból összeöntött Arany Ászok Félbarna; de ez a történet is épphogy az idénysör mint olyan mostoha pozícióját illusztrálja: néhány évi menetrendszerű reinkarnáció után beállt állandó terméknek.
A Zlatý Bažant és az azt birtokló Heineken Slovensko, ha nem is sokkal, de egy kicsivel szebben tartja a hagyományt, immáron harmadik éve adnak ki karácsonyra egy-egy egyébként nem gyártott ünnepi különlegességet, "sviatočné pivo"-t. 2008-ban jött ki a búza-Bažant, ami igen feledhető volt, még azon túl is, hogy nem is kimondottan téli sör. Ezt követte 2009-ben a Zlatý Bažant Porter, amiről nagy fájdalmunkra lemaradtunk, noha mindenki dicsérte; majd 2010 végére rukkolt elő a ógyallai sörgyár mai cikkünk tárgyával, a 17,5 Balling-fokos, 6,3 alkoholszázalékos Bockkal.
Kíváncsian várjuk, még annak ellenére is, hogy olyan típusról van szó, amit lényegében az összes európai országban gyártanak, és mivel a sok anyag, valamint az ebből következő telt ízvilág és magas alkoholtartalom jelenti a baksörrel szemben az összes vulgársörfogyasztói elvárást, könnyű legalábbis tűrhetően elkészíteni. A Zlatý Bažant versenypéldánya szép, vöröses mélybarna testtel, valamint kissé határozatlan, mézes-cukros malátaillattal indít; ízét az első kortyban közepesen pörkölt, némileg kormos karakterű árpamaláta, továbbá harmonikusan simuló, selymes karamellbe ágyazott alkohol határozza meg. A komló abszolút háttérből ellenpontoz, legfeljebb utóízében tűnik ki a žateci stílusú, régivágású keserűség. Kellemes, jól összerakott sör, látatlanban nem lehetne egykönnyen megmondani róla, hogy egy szlovák multisörgyár terméke; inkább tűnik a német duplabak-iskola harmadikutas követőjének. Egyéni karakterét egyértelműen a szokásosnál erősebb földes-kormos ízjegyek határozzák meg, amelyek a sör melegedésével egyre halványodnak, helyüket a szokásos, paulanersalvatori értelemben vett baksörstílusnak adva át. Ennek megfelelően érdemes kissé hűvösebben inni, így csak a kortyok végén kilógó halovány savanykás mellékvágány téríti el a tökéletességtől. Pedig így is közel jár hozzá, így reméljük, valamelyik évben újra a Bock kerül terítékre a Bažant karácsonyi vetésforgójából.
Alkoholtartalom: 6,3 V/V %
2011. 04. 16.