szlovák félbarna sör
Kézenfekvő lenne, hogy egy magyar sörblogon egymás hegyén-hátán jelenjenek meg a szlovák sörökről szóló cikkek: mégiscsak északi szomszédunk nyúlik a legközelebb Budapesthez, egyúttal népszerű sörturisztikai célpont. Ennek ellenére idén eddig egy, 2010-ben szintén egy, de 2009-ben is csak egy szlovák sörről írunk (de hogy végképp kicsúfoljuk Normáleloszlás barátunkat, 2008-ban meg 12-ről). Noha eddig nem gondolkoztunk el különösebben mélyen a jelenségen, valószínűleg arra vezethető vissza a sajátos jelenség, hogy a) a KK is egyre többet utazik, illetve b) távoli és egzotikus sörök is egyre könnyebben szerezhetőek meg Budapesten, így pedig a kézenfekvő kis párkányi-komáromi-pozsonyi sörkirándulások egyre csak ritkulnak. Teóriánkat igazolja, hogy utoljára 2009-ben hoztunk mi magunk szlovák sört cikkírás véget haza (a rozsnyói Kalteneckerből), azóta mindet Budapesten vettük. Nem lesz kivétel ez alól mai vörös Šarišunk sem, ami a szlovák sörök talán egyetlen rendszeres hazai beszerzőhelyéről, a jól ismert Adria sétány-beli Különleges Sörök Boltjából került a KK-hoz.
Általában - folytatva az önvallomások könnymeleg sorozatát - olyan sörökről szoktunk írni a blogon, amit magunk is elsőre próbálunk éppen, a Šariš Red-hez ellenben már korábbról is fűzi blogunkat egy futó, üvegbőlivós ismeretség. Erről kellemes emlékeket őrzünk, épp ezért örültünk meg, amikor tavaly decemberben újra megláttuk a KSB polcain a négyes csomagot (tudniillik téli idénysörről van szó, épp mint legutóbb), mondván, végre a Széles Sörszerető Közönséget is megismertethetjük a szlovák sörtudomány újabb attrakciójával.
Nem is húznánk tovább indokolatlanul a szót, jöjjön a Red (ami meglepetésünkre az első Šariš, ami szerepel a blogon). Teste vörösesen tükrös mélyborostyán, illata elhanyagolható intenzitású maláta és élesztő. Íze a korty elején a jobb szlovák ivósöröktől megszokott kellemes, mérsékelt vastagságú, esetünkben leheletnyien karamellizált malátatestre hegyeződik ki, ami után máris előtör egy szokatlanul élénk, harapósan komlós vonal. Búcsúzóul párhuzamosan hat a két fő karakter: a továbbra is harsogó keserű mögül elő-előtör a karamellmaláta - meglepő, ha nem olvastuk volna, fel sem tűnik, hogy valamilyen rejtélyes okból szacharinnal is megtámogatták a Reinheitsgebotot a nagysárosi sörmérnökök. Az édesítőszer ezúttal nem érződik ki (ami tagadhatatlanul rejtélyessé teszi, minek került akkor bele), ennek megfelelően nem is a helytelen idegen ízek viszik el a tökéletességtől a Šariš Red-et, a valóság sokkal prózaibb: a közelében sem volt soha. Tűrhető ivósör, a félbarna ászokok minden jellegzetes alapszintű karakterét jól hozza, az intenzív komlózással még némi egyéniséget is visz a kompozícióba. Ettől azonban még hiányzik belőle a harmónia, de - 12 B°-a ellenére - a test is, egyáltalán nem nyújt maradandó élményt. És a végére mintha a szacharin is haloványan megjelenne... be kell valljuk: üvegből, utcán jobbnak tűnt.
Alkoholtartalom: 4,9 V/V %
2011. 04. 18.
