cseh ízesített világos sör
Sokszor volt már szó róla, hogy a cseh sörfőzdéknek nem kifejezett mániája az ízesített sörökkel való játék (vagy legalábbis nem annyira, mint mondjuk a lengyeleknek). Az állítás természetesen igaz is, nagy átlagban, most mégis egy kivételt fog a KK bemutatni, az olivětini Opatot, aminek a kínálata láttán a híres-hírhedt EDI Browar is szégyenkezve bújna el. Ugyanis ez a közepesen nevezetes cseh főzde még a szupermarketmárkákat leszámítva is harmincegyféle sört listáz a honlapján, melyek közül tizennyolc (!) ízesített, ráadásul némelyik egészen extrém irányokban. Érdemes is felsorolni, milyenek: szerepel a kínálatban mézes, babéros, korianderes, bergamotos, gyógynövényes, vörösáfonyás, homoktövises, citromos, juharszirupos, csokoládés, málnás, gyömbéres, sárgabarackos, szilvás, cseresznyés, grapefruitos és narancsos kiadás, valamint a most kóstolni szándékozott borsos (ami a honlapon ugyan barnaként szerepel, mi eddig azonban kizárólag világosként találkoztunk vele).
A borsos Opat a KK-cikkek azon, egyébként kisebbségben lévő szeletét erősíti, amelyek esetén először próbáljuk egy sör csapolt kiadását, majd azt találjuk annyira jónak és/vagy érdekesnek, hogy utóbb palackozva a blogra is felkóstoljuk. (Ha valakit szintén izgatna a csapolt borsos, a prágai U prince Miroslavát ajánljuk, ahol igen gyakran szerepel a kínálatban.) Ez a sörözői kíváncsiságkeltés ráadásul az Opat esetében olyan jól sikerült, hogy időközben offline kóstoltunk több további palackozott változatot is - közülük a karácsonyi narancsos és az extra komlós kifejezetten élvezetes volt; a juharszirupos inkább érdekes, mint jó, de meglepő módon működött a koncepció benne; míg a barna szilvás igencsak tévedésnek tűnt, a műfajon belül érdemes a békésszentandrási értelmezésnél maradni.
Tüzetesebb vizsgálatra mégis a borsost választottuk, egyrészt az említett korábbi benyomások okán, másrészt maga az ízesítésválasztás is talán itt a legunikálisabb (talán még a babéros és a homoktövises érne fel mellé, de olyanokkal pont nem sikerült találkoznunk). Illata elsőre valami ismeretlen trópusi gyümölcsot idéz, de némi gondolkodás után persze kiderül, hogy csak a komló és a feketebors szokatlan összefonódása vezeti meg az orrunkat. Az első kortyok hasonlóan indulnak, azonban némi ismeretlen eredetű, búzasörös citrusosság segít a trópusi tévképzet eredetvizsgálatában - noha csak puszta jelenlétével, hiszen nem hogy búzamaláta nincs sörünkben, de semmi más sem, ami citrusos ízeket eredményezhetne. Az összetevők listája legalábbis kimerül a víz-maláta-komló-borskivonat négyesben. Ettől függetlenül a Pepper kifejezetten szórakoztató sör; az alapvetően érdektelen, a semlegestől a kissé édeskés felé hajló általános, malátás, szűretlen Opat-alap tökéletes hátteret nyújt a komló - feketebors-párharcnak. Ez utóbbiban ráadásul kifejezetten nehéz elkülöníteni, melyik komponens hol kezdődik és hol ér véget, ennek megfelelően a kóstolót az utolsó kortyokig leköti az interakció. A két fűszer elsőrangúan dolgozik együtt, kész rejtély, miért nem nyert nagyobb teret az alkalmazása az amerikai kísérleti főzdéknél nagyobb terepeken. Ráadásul a feketeborsnak sem a fáradt, pusztán nyálkahártyairritáló, menzai grenadírmarsokról ismerős változata működik közre a sörben, hanem az aromás, frissen őrölt oldala, így a minőségi szórakozás is garantált. Ha lenne valami saját, komplex karaktere is, és nem csak a jól komponált ízanyagok hibátlan alkalmazásával emelkedne ki a mezőnyből, lehetne akár ötpontos is, így azonban talán méltánytalan lenne hibátlanra pontozni. Legközelebb valószínűleg Brnóban kapni, ha arra járnak, ne hagyják ki.
Alkoholtartalom: 5 V/V %
2011. 12. 24.