magyar félbarna sör
ÚJRAKÓSTOLÁS, az eredeti cikk itt olvasható
2006-ban május 16-án írtunk a Borsodiról, majd rá két nappal egyből a Borostyánnal próbáltuk átértékelni a Borsodi Sörgyár imázsát. Így ha már egyszer múlt héten úgyis velük kezdtük meg legamatőrebb cikkeink újrakóstolását, egyelőre tartjuk magunkat az örökölt sorrendhez és a Borostyánnal folytatjuk azt. Persze ettől még senki ne aggódjon túlzott nosztalgiahullámot vizionálva: nem állunk rá fixen az újrakóstolásokba, csak egyszer-egyszer szúrunk be párat az észt tömeglagerek és amerikai ötpontosak jól megszokott, eklektikus folyamába.
A Borostyán kóstolásához, addig is, szerencsés módon nem csak a saját, korábbi cikkünkből, hanem harcos kedvű kommentelőnk révén a Borsodi saját laborvizsgálatából is meríthetünk ihletet. Ez utóbbi szerint az alábbiak jellemzik mai sörünket, idézve az idézetet: "keserű, oxidált íz, fenolos, füstös fémíz, fanyar autolízis, oldószerre emlékeztető kénes íz. Egészségkárosító hatása nincs." Nos, nem túl kecsegtető, de mivel ennyi áttétel után már úgysem garantálható túlzott biztossággal egy idézet eredetisége, támaszkodjunk inkább saját ízlelőbimbóinkra.
Kezdésnek jóleső megszokottsággal nyugtázhatjuk, a kálium-metabiszulfit és a kukoricagríz innen, a Borsodi-brandfamília látszólag legelitebbnek pozicionált tagjából sem hiányzik, ellenben az alapvető sörösszetevőkön kívül még karamellt is tartalmaz. Kitöltve mindez kellemes rézszín testben és kissé lúgos-szúrós hátterű édeskés malátaillatban manifesztálódik. Íze hűtőhidegen teljesen semmitmondó, így némi akklimatizáció után (csak kellene egy sörmelegítő!) folytatjuk: bután tömény komló, néhány kóbor gyümölcsös ízjegy, a legeslegháttérben karamellmaláta (mintha csak valóban egy félbarna sört innánk), valamint változatos söridegen mellékízek - épp mint az alap-Borsodiban. Összességében egyértelműen a dimenziótlan, szimplán zöldesen keserű, fémesen maró komlózottság dominálja az ízprofilt, és ha az átlagos passzív fogyasztó ilyen módokon találkozhat csak komlóval, akkor nem csoda, amit a multisörgyárak visszhangoznak arról, hogy "a fogyasztók nem szeretik a keserű söröket". Tetszenének talán tisztességesen komlózni tisztességes söröket, hátha megszeretik.
De mindegy is igazából, hiszen a Borostyán, minden arculati elem ellenére, egyáltalán nem magasabb színvonalú vagy elegánsabb sör, mint a Borsodi-szortiment többi tagja. Épp ellenkezőleg, tökéletesen illeszkedik a bőcsi sörgyár Patyomkin-világába, ahol látszólag van könnyú lagersör, félbarna különlegesség, búzasör, német sör, stb., a valóságban meg ugyanaz a hitvány, nagyüzemi egyenrecept van minden címke mögött épp annyira kicsipkézve csak, hogy távolról és megfelelő szögből nézve még akár hitelesnek is tűnhessen. De nem az, így - őszinte meglepetésünkre - a Borostyán sem bizonyul semmivel jobbnak az alap világos Borsodinál. Hiába a félbarnaság, a karamell, a nagyobb extrakt: mindezek rejtekében ugyanúgy a karakter nélküli alapanyagok, a savanykás kukaricagríz és a kénes antioxidáns terpeszkednek. Ezt a sört is könyvelők főzték.
Alkoholtartalom: 5,2 V/V %
2012. 04. 24.