Kissé meglepő, hogy egészen mostanáig nem írtunk az ország egyik - ha nem a - legsikeresebb kisüzemi főzdéje, a Fóti Kézműves Sörfőzde egyik söréről sem. Főként, hogy náluk készül a bimbózgató magyar sörforradalmi lendület zászlóshajója, a minden magára valamit is adó belső-erzsébetvárosi kocsmában csapon tartott Keserű Méz. Mentségünkre szóljon, hogy jó darabig szó sem volt palackozásról Fóton, de még 2012 nyarán is legfeljebb fesztiválokra kitelepített kétliteres PET-palackokkal találkozhatunk, mígnem az év során egyszer csak megjelentek a félliteres csatosüvegek is. Először természetesen Keserű Mézzel, majd szép lassan következett a főzde többi söre is; megjelent a palackozott Narancsos-Mézes Gyömbérsör, a Hammurapi, a Keserű Méz Winternacht és a Fóti Pils is. Mostanra szemlátomást eljutottunk odáig, hogy amint megjelenik egy újdonság a főzdétől, már kapható palackozva.

Az már fogasabb kérdés, hogy milyen újdonság is került abba a bizonyos palackba, ugyanis az interneten leginkább a kezmuvessorok.hu-n találkozhatunk a ZwölferTEK-kel - ahol viszont nagyjából ugyanannyi szerepel, mint az üvegen: idényjellegű síelős lager. Összetétele a szokásos, viszont a 13 B°-ból csupán 4,5% alkohol erjed le, ami a magunkfajta laikus sörblogger számára egy magas maradékcukor-tartalmú téli sört feltételezne. Arról viszont, hogy karakter tekintetében milyen sörre számíthatunk, ugyebár, nem olvashatunk már semmit. Nem derül fény a név magyarázatára sem, noha bizonyára valamilyen banálisan kézenfekvő megoldást mondana Gyenge Zsolt sörmester, alias Sörapu, ha megkérdeznénk. Így csak annyit tudunk meg, hogy a koncepció és a dizájn alapvetően egy Talponsíelők nevű baráti társasághoz kapcsolódik, aminek ő maga is tagja.

Kitöltve tükrös, szalmasárga sört kapunk, élénk szénsavval és szép, selymes, de nem kifejezetten tartós habbal. Illata zöldalma és élesztő, ízében elsőként szoft, de kissé még így is geil malátaédesség köszönt be, amit hamarosan némi főttkáposztás utóíz zár le, hogy utóbb átadja helyét a szikár, kissé orvosságjellegű, hangsúlyos komlózottságnak. A kezdő édes jegyek dacára összességében kifejezetten száraz kortyérzetű, nagyrészt ennek köszönhető, hogy valamilyen prémium amerikai vagy japán nagyipari lagert juttat eszünkbe. Olyannyira, hogy amint friss párhuzamunkon fellelkesülve fellapozzuk a BJCP oldalán a Premium American Lager kategória leírását, mintha csak a saját kóstolási élményeink köszönnének vissza: zöldalma, DMS (dimetil-szulfid, jellemzően főtt káposztás, főtt kukoricás jegyként manifesztálódva), száraz karakter, relatív magas alkoholtartalom.

Lehet, kevesebbet kellene olvasnunk a vegyészkedő kóstolgatásról, ugyanis az előző bekezdés akár lehúzónak is tűnhet, pedig valójában egy kellemes, nem kiemelkedő, de tisztességesen összerakott sörről beszélünk. Ami, valamilyen rejtélyes okból, egy jellemző üzemmérete okán kissé idegennek ható stílust evokál. Viszonylag testes, laktató sör, aminek vaskossága ugyanakkor nem igazán érvényesül ízében, ami inkább száraz és kesernyés, így kifejezetten könnyen iható. A KK sem tudja, miért , de látatlanban is olyan sörnek tűnik, amit helyénvalónak éreznénk beöltözve, egy sífelvonó alatt is. Biztos a militarypornós hangulatú címke teszi.

Alkoholtartalom: 4,5 V/V %

2013. 02. 04.