magyar világos sör
Óriási meglepetés: 2004 (a Borsodi Bivaly) és 2011 (a Borsodi Búza) után idén ismét új taggal frissül a Borsodi sajátmárkás portfóliója, már ha az inkább az üdítőkkel konkuráló ízesített vonalat nem vesszük figyelembe. A hír több szempontból is érdekes: először is a vonatkozó sajtóközlemény kulcsmondata miatt - "A hazánkban egyedülálló sör különlegessége, hogy minden kortya tökéletes sörélményt biztosít azzal az újdonsággal kiegészítve, hogy nincs hosszan tartó, kesernyés utóíze". Itt persze felmerül a kérdés, hogy mégis mi marad a sörélményből egy, végső soron a pilseniből továbbmutálódott típusú világos lagersör esetében, ha kivonják belőle a keserűkomló utóízét (amiből persze a sima Borsodi esetében sincs sok). A válasz persze úgy-ahogy kézenfekvő: egy sör azoknak, akik nem szeretik a sört, de szeretnének sört inni.
A dolog ugyanakkor egy kicsit bonyolultabb, hiszen a "dry beer" mint kategória, nem a Borsodi találmánya. Elsőként japán sörgyárak próbáltak javítani az eladási számaikon azzal, hogy minél teljesebben kierjesztett lagersörökkel biztosítsanak minél kevésbé karakteres ízű, így kevésbé megosztó és jobban teríthető termékeket maguknak; majd utóbb az amerikai piac pörgette tovább az elgondolást a "lite", alacsony kalóriatartalmú sörökkel. Utóbbiak ugyan hírhedten a legborzasztóbb italok között vannak, amiket sörként árulnak a világon, előbbiek között azonban még úgy-ahogy vállalható tételek is akadnak. Mindenképp meglepő azonban, hogy a Borsodi most, 2013-ban rukkol elő egy efféle főzettel, amikor az alaposan leerjesztett sörök divatja a nyolcvanas évek végén tetőzött, mostanság pedig a haladóbb országok nagyüzemi söripara épp az innovatív kisüzemeket igyekszik inkább utánozni. A Super Dry ráadásul viszonylag drága is (Roni ABC: 260 Ft plusz üveg), így nem igazán világos, kikre lőnek.
Kóstoljuk meg, hátha segít eldönteni. Illata ázott mustármag és vizes szalma, illetve édeskés kukoricagríz (igen, természetesen mint minden Borsodi-termékben, ebben is van. Sőt, kálium-metabiszulfit is, nyilván a tökéletes sörélmény érdekében.) Íze ellenben nem igazán akad, némi tétova maláta talán, amit rövid úton elmos a meglehetősen intenzív szénsav, illetve a kukoricás sörök jellegzetesen savanyú utóíze. Nagyjából mintha Olympos citromleves szódával öblítenénk le a délutáni puliszkát. Ennél több izgalmat már nem generál, az ízélmény véget ért, mielőtt elkezdődött volna. Odáig egyértelműen tartja tehát a Super Dry a sajtóközlemény ígéretét, hogy kesernyésség nemhogy hosszan tartóan, de még mutatóban sem igen fordul elő benne. Az utóíz eltüntetésével kapcsolatban már kevésbé: a jól ismert, bántóan művi kukoricasavanykásság bizony hosszan tartóan kísérti még az egyszeri kóstoló szájízét.
Tévedtünk tehát, továbbra sem világos, ki venné meg ezt a sört. Hiszen ha egy gyár söríz nélkül akar sört eladni az arra fogékonyaknak, akkor nyilván csak masszív marketinggel, erős coolságépítő kampánnyal tudja áthidalni az koncepció ásító, alapvető ellentmondását. Egy 260 forintos, félliteres, Borsodi Super Dry nevű sör viszont e téren egészen biztosan behozhatatlan hátránnyal indul a Coronitákkal, Millerekkel és társaikkal szemben (amikben ráadásul még a pótszeres mellékíz is jóval gyengébb), ezt az opciót tehát ki is zárhatjuk. Más viszont még ennyire sem akad: akinek még a Borsodi is túl karakteres, az vesz majd gyümölcsös sört, ha már nem meri megtenni a logikus lépést, és hagyományos üdítőt vásárolni, kétharmad ennyiért. Mindegy, igazából jól illik az értelmetlen sörök Borsodi Búzával megnyitott sorába - bukásáig is érdeklődve figyelhetjük, milyen marketingmutatványokkal próbálhat vajon a gyár keresletet összekaparni ehhez az újabb söripari hátraszaltóhoz.
Alkoholtartalom: 4 V/V %
2013. 05. 14.