magyar világos búzasör
A november igazán sikeres hónapnak tűnik a KK háza tája felé: egy héten belül a második kisüzem új búzasöréből kapunk kóstolót. A forrás ez alkalommal a balassagyarmati Széles és Széles, ismertebb nevén a Palóc Sörfőzde - ahol a stabil szortimentben is szerepel ugyan egy Kalász nevű búzasör, de a limitededition-alcím nyomán két csavarral is bővült a megszokott alaprecept. Egyfelől meghagyták a sört szűretlennek, másfelől a híres-neves Nelson Sauvin komlóval főzték, az elmúlt évek új-zélandi kézművessöralapanyag-sztárjával. Ha jól tudjuk, kereskedelmi forgalomba még nem került olyan magyar sör mindeddig, amit ezzel komlóztak volna, tehát a Palóc az első; noha házi sörfőzők egy ideje már kísérleteznek vele. Búzasörben viszont már egy nagy, kontinentális európai főzde, a Schneider Weisse is kipróbálta Mein Nelson Sauvin nevű, a Sörmanufaktúrában egy időben árult, de blogunk által sajnálatosan elmulasztott sörében. Nevét a sauvignon blanc szőlőről kapta, hasonlóan virágos-trópusigyümölcsös karaktere miatt; egyéni ízvilága és - állítólag - viszonylagos drágasága exkluzív, márkavédjegyszerűen ismert alapanyaggá tette.
A Palócnál egyelőre kizárólagos a PET-palack, de a mi példányunk kevesebb, mint tizenkét órája lett átfejtve, így remélhetőleg túlzott következményei nem lettek egyelőre. Kitöltve okker, erősen zavaros-élesztős test, tisztességes búzasörstandard hab, valamint fruttis, mangós illatok, melyekbe ha mélyebbet szippantunk, már az alattuk rejtőző szén-dioxidos, földes pinceillat veszi át a helyüket, letagadhatatlan malátás beütésekkel. Ez a sajátos kettősség meglehetősen tartósan megmarad a kóstolás során: eleinte légies, alkalmasint tizedmásodpercekig érezhető gyümölcsös-virágos jegyek tanúskodnak a Nelson Sauvin jelenlétéről (illetve a búzasörélesztővel történő kooperációjáról), majd jóval konzervatívabb, telt, bajoros búzakarakterek veszik át a főszerepet. Az első kortyokban ez leheletnyi banános, kandírozott mangós vonásokban nyilvánul meg, amit rövid úton édes-telt árpamalátás jegyek és búzás felhangok váltanak, hogy kortyzárásként szórakoztató gesztenyeméz-fináléban egyesüljenek. Lecsengésében markánsabban érződik a komló, de itt már kevéssé a florális-trópusi, inkább a keserű vonulat, valamelyest a nemes komlókra emlékeztető egyértelműséggel, de azért némi kandírozott hangulattal változatlanul át- és átszőve.
Érdekes, egyéni összhatású sörhöz volt szerencsénk, egyértelmű ízhiba nélkül (ami, bármilyen béna dolog is leírni, még mindig nem alapértelmezett a progresszívebb sörfőzdék köreiben sem). Ugyanakkor kikerülhetetlenül jelen van egy jó adag kétarcúság is, így az összkép nem képes harmóniát sugározni; a szokatlan komlózás ritkán kommunikál a búzasör-alappal. Az esetenként fejnehéz dohosság (ami a Kalász L.E. megjelenése alapján leginkább a jelentős élesztőtartalommal hozható összefüggésbe) és az egyértelműen domináns malátaédesség szintén nem segíti az ízegyensúlyt - így a végeredmény egy élvezetes, de meghasonlott élmény, amiben teljes mértékig beállítódás kérdése, hogy a tervezés elcsúszására, vagy a disztópia punkos romantikájára akarunk-e inkább asszociálni.
Alkoholtartalom: 5,5 V/V %
2013. 11. 26.