magyar ale

Az elmúlt egy-másfél évben egészen megszoktuk, hogyan lehet új magyar kisüzemi sörökkel találkozni: sörfesztiválon, sörboltban, valamelyik szakosodott kocsmában, illetve a főzdénél - a nevesebb sörfőzők jelentős része ráállt arra, hogy elsősorban a Főzdefesztekre időzíti új söreit, amiket utána a többi felsorolt helyen tesz elérhetővé. Kiemelten igaz ez a győrzámolyi Borsra, amely a 2011. őszi Főzdefeszten jött ki a Tuck baráttal, a 2012-es miskolci kisüzemi sörversenyre főzte a Sherwood Ale-t, és a 2012 végi Tündérgyár-beli "kis Főzdefesztre" az Anonymus IPA-t. Ehhez képest most karácsony előtt gyanútlanul nézelődött a KK a Balassi Bálint utcai Culinarisban, amikor egyszer csak egy sötét alapszínű Little John-t lát meg a polcon. Ez a sör, mint az a blog közönségét illetően bizonyára köztudomású, a Bors alapsöre, egy könnyű, világos ivóale, ehhez mérten a címke háttere is világos. Elsőre természetesen csak valamiféle redizájnra gyanakodtunk, de ezt hamar cáfolta a "Reloaded" felirat, illetve az 5,5 helyett 7%-os alkoholtartalom.

Nagy, látványos premier híján majdnem teljesen lemaradtunk az újdonságról, pedig még a főzde honlapja is írja, 2013. novemberi dátummal: "Elkészült az új Little John a Little John »Reloaded«! Egy markánsabb, karakteresebb Dubbelt kreáltunk...". Ha mást nem, a szándékolt típust, illetve a belga irányba kanyarodást máris megtudtuk legalább; a koncepció működőképességének tesztelésére pedig marad, szokás szerint, a mihamarabbi kóstolás.

Kitöltve narancsba hajló mélysárga test, dús, kisszemű, bézs, látványos habbal, valamint markáns élesztőillattal, amit némi citrusos fanyarság koronáz. Íze nem túlzottan tolakodó, elsőre brióst idéz, kortyérzete meglepően selymes, könnyű. A visszafogott, de egyértelmű édeskésség mellé hamar betársul a mérsékelten aromás, inkább fanyar-gyógynövényes keserűségű komló, noha érdemben csak az utóíz során kap erőre. Nyomokban zabkeksz, földimogyoró, madeira is felsejlik a háttérben. Melengetni nem nagyon érdemes, ahogy kúszik egyre inkább tíz Celsius fölé, inkább csak az élesztős (a bőröv-értelelmben vett animális irányból), illetve a répacukros és főtt kukoricás ízjegyek erősödnek, amik annyira korábban sem hiányoztak, ugyanis elviszik az összhatást valamiféle kézműves, felsőerjesztésű malt liquor irányába. Hűvösen viszont kellemes, kiegyensúlyozott, rendkívül csúszós sör, ami karakterét illetően valóban dubbelirányba mutat, de a stílusleíráshoz képest markánsan leegyszerűsítve - ami nem baj, ünnepi, erős ivósörnek ekkor egészen kellemes.

Alkoholtartalom: 7 V/V %

2014. 02. 18