amerikai ale
A KK a lehető legjobban örül annak, hogy néhány lelkes miniimportőr – elsősorban a Csakajósör, illetve a Sörmanufaktúra – jóvoltából az elmúlt három-négy évben egyre szélesebb választékban szerezhető be az élvonalbeli nemzetközi sörfőzés színe-java, a relatív ismert BrewDogtól a Mikkelleren, az Anchorön és a Flying Dogon át a jóval exkluzívabb hangulatú AleSmith-ig vagy Cigar Cityig, esetleg Hoppin' Frogig. Ezek mind olyan sörfőzdék, amiken keresztül szinte az összes fontos stílust, trendet és alapanyagot megismerheti az érdeklődő sörkóstoló, ráadásul borzasztó magas minőségben, abszolút élményszerűen. Az is igaz ugyanakkor, hogy ennyi inger elég alaposan kitölti a kóstolói horizontot, főleg, ha figyelembe vesszük a kínálat folytonos változását is, azaz nem ösztönöz kifejezetten más, Magyarországra még nem elért főzdék mintavételezésére.
Ismerős érzés, ezért is örültünk kifejetetten, amikor kaptunk ajándékba egy 0,66-os San Fransisco-i ipát, az 1997-es alapítású (azaz a klasszikus, nyolcvanas évekbeli amerikai főzdékhez képest fiatal, de a legújabbkori, internethordozta sörreneszánszhoz képest inkább korai) Speakeasyből, főként, hogy korábban soha nem is hallottunk róluk. A szóban forgó sör, a Big Daddy IPA, a főzde zászlóshajója, noha nagyjából minden más népszerű felsőerjesztésű sört, illetve egy lagert is főznek, egységes alkoholtilalom-tematikájú dizájnnal (hiszen a főzde neve eleve a korszak illegális kocsmáiéból – speakeasy – ered, ugyebár). A képen valószínűleg annyira nem érvényesül, de az üvegen nincs címke egyébként, hanem festett, és elég jól néz ki.
Illatban kifejezetten gazdag, trópusigyümölcsös jegyek – főleg mangó – köszönnek, vattacukorral, leheletnyi borssal és limehéjjal. Színe meglepően halvány, mint egy német pilseni, egyáltalán nem hasonlít az ipák szokásos, narancsbeütésű félbarnájára (kétsoros pale, illetve light münich maláta van benne), szénsavassága lendületes, habja dús, de nem túl tartós. Az első kortyok egy intenzív komlókörversenyt mutatnak be, minden pillanatban valamilyen más komlóíztípus szúr az ízlelőbimbóink közé (columbus, cascade, centennial). A légies, mégis lehengerlő, az üvegdizájn előhangolása révén abszolút steampunk hangulatú komlófelhő néha távolian citrusos, de inkább változatlanul trópusigyümölcsös, majd tapadósan, virágos-gyantásan keserű. Alatta vaníliás kalácsra emlékeztető, könnyű malátaalap rajzolódik ki, de, meglepő módon, úgy, mintha egy réteg képzelt kristálycukorral lenne elválasztva az előbbiektől.
Kifejezetten könnyen iható, élvezetes, de pechünkre túl édes alappal, ami eluralja a végeredményt és meghiúsítja az ízek egyensúlyát, úgy, hogy különösebb egyedi izgalmakat sem biztosít helyette. Ami kár, mert az édeskés, mégis könnyű és ivásra ösztönző szájérzet abszolút bajnok benne, mint ahogy illatban és komlózásban is rengeteget ígér.
Alkoholtartalom: 6,5 V/V %
2014. 09. 15.