lengyel félbarna rozssör
A Browar Pinta egyike annak a kevés kisüzemi lengyel sörfőzdének, amikről már hallott a KK (és ami alapján, nem teljesen megalapozott logikával, úgy gondoljuk, híres üzemről van szó), mégsem kóstoltuk soha semelyik sörüket sem. Ezen van szerencsénk változtatni, miután egy barátunk volt olyan kedves, és hozott magával egy üveg Pinta-féle rozssört Lengyelországból. Magáról a Pintáról annyit tudtunk meg némi Google-alapú olvasgatást követően, már azon kívül, hogy biztosan híres, hogy 2011 márciusa óta üzemel, Lengyelország negyedik vándorsörfőzdéje, sörei pedig főként a Katowice és Częstochowa között fekvő zawierciei Browar na Jurzéban készülnek. Kiválóságukat tűnik bizonyítani, hogy különféle lengyel elismerések mellett a 2012-es miskolci sörversenyt is megnyerték Atak Chmielu ("Komlótámadás") nevű IPA-jukkal, valamint készült már közös sörük az ír O'Harával: egy robust oatmeal stout. Számtalan történelmi vagy obskúrus sörstílus szerepel a honlapjukon, a barna sahtitól a grodziskién át a bière de garde-ig. A nagyívű, ám szájbarágós hasonlatok kedvelői akár a lengyel BrewDognak is aposztrofálhatják a főzdét.
A név, az Apetyt na Życie, a magunk nullától nem sokkal eltérő lengyeltudásával egy laza szójátéknak tűnik, ugyanis egy 2010-es tévésorozat címe, ami nagyjából életkedvet (életre való étvágyat) jelent; míg ha ugyanebben a szóösszetételben az élet helyett a rozsot helyettesítenénk be, az "apetyt na żyta" mondatot kapnánk. Merthogy, mint ezt már a második mondatban elárultuk, egy rozssörről van szó, mégpedig olyanról, amiben - a német szokásokkal ellentétben - nincs búzamaláta. Mivel a Pinta ilyen újhullámos, kézműves megközelítésű főzde, részletesen elolvashatjuk, miből készül: pilseni, rozs-, bécsi, cararye és carafa malátából, tettanger és spalt komlóval, Fermentis WB-06 élesztővel.
Kitöltve feltűnő, hogy nem fejleszt különösebben sok habot, sőt, pár másodperc után már semennyi nincs rajta. Színe gesztenyeméz, teste elég csendesnek, szénsavtalannak tűnik ránézésre, továbbá erősen opálosnak, némi darabos élesztőüledék is úszkál benne. Illata intenzív, szegfűszegdomináns és kissé banános búzasörélesztő. Az első kortyok izgalmas, banános-vaníliás búzaélesztőízt hoznak, öt százaléka dacára érezhetően alkoholos kortyzárással, a búzasöröktől megszokott savanykásságnak csak a halvány csíráját hordozva, viszont kiderül, mégis van benne szénsav. Megjelenik egy halvány, kissé klórra emlékeztető, de akár pincedohnak is felfogható mellékíz, de nem tudjuk hová tenni, talán a túlzott élesztősség eredménye. Komlózottsága csak kortyvégen érződik, gyenge, zöld profillal, ami a megadott 18-as IBU érték mellett nem különösebben meglepő, de nem is igazán hiányzik.
Elsőre kellemes sör, később már láthatóan szétesik, de a problémát nem a maláták vagy a komlók, gyaníthatóan inkább az élesztő okozza, amiből túl sok van benne, a szinte kásás állagú poháralja mellett ízben is eltérítve a sör ívét a kívánatostól. A kóstolt palack három nappal volt túl a szavatossági idején, de a túlélesztősség egyébként sem kifejezetten időspecifikus hiba, így a kóstolás időzítése nem tűnik bűnösnek. Nem rossz, de amennyi izgalmas söre van a Pintának, valószínűleg érdemes másikkal próbálkozni.
Alkoholtartalom: 5 V/V %
2014. 10. 02.
