magyar félbarna búzabaksör
Úgy hozta a készletünk, hogy megint Legenda-sört kóstolunk, bár – a legutóbbi cikktől eltérően – most egy vegytisztán legendás berkekben fogant példányt, ráadásul olyat, amiből már korábban is főztek. A Bak Mici névre keresztelt búzaduplabak először 2013 őszén debütált, nem túl nagy visszhanggal. A KK akkor nem kóstolta, így most, a második főzésnél, elhatároztuk, hogy pótoljuk az elmaradást.
Az első meglepetés, hogy – szemben a címke állításával – sörünk egyáltalán nem világos, inkább sötét rubinvörös, tetején bézs, tartós habbal. Illata konfúz, kicsit szénsavasan szúrós, kicsit alkoholos, kicsit édes, kicsit istállószalmás, összességében nem bontakozik semmilyen domináns karakter. Az első pár kortyot még relatív hidegen kóstoljuk (és a relativitással még szerényen is fogalmaztunk: 12 °C körül), ekkor a sör még egyáltalán nem nyílik ki, íze minimális. A kibontakozáshoz kell egy kis idő, de utána is meglepően könnyen iható, főleg típusa és alkoholtartalma fényében. Méz, kakaópor, karakteres alkoholmeleg, illetve minimális és illanó kortyeleji citrusosság jelenik meg: utóbbi képviseli nyilván a búzasör-, előbbiek pedig a baksör-karaktert. Szájérzete krémes, ami főleg az intenzív, habos szénsavasság segítségével válik feltűnővé. Ja, komló lényegében nincs, ami a hagyományos stlíusértelmezés szerint nem is baj, de a teljesség kedvéért érdemes megjegyezni.
Meglepő, de összességében valamelyest vizesnek hat, így, bár nincs benne semmi hiba, és kellemes élmény, 100%-osan feledhető, csupán a kortyvégi búzaélesztős borsosság ad egy kis matinényi izgalmat. Legalábbis az üveg első feléig ez a helyzet, de utána, amikor a hőmérő tanúsága szerint már 16-17 °C körül járunk, kicsit olyasféle fűszerességbe hajlik az említett borsos jelleg, mint amit számos vörösbortípusból is ismerhetünk. Ettől továbbra is könnyen iható marad, de sokkal szebb komplexitást mutat.
A Bak Mici változatlanul viszonylag híg, nem is lesz felejthetetlen, meg hát eleve kicsit irreális, hogy olyan hőfokon legyen élvezetes egy sör, amin átlagos esetben tulajdonképpen senki nem fogja fogyasztani – főleg akkor, ha még közelítően sem esik szó ajánlott fogyasztási hőmérsékletről a csomagoláson. Ettől viszont még igazságtalan lenne lehúzni, hiszen ha ugyanezt a sört 4000 forintért kaptuk volna, egy pezsgődugós 0,75-ös palackban, valamilyen izgalmasan avantgárd címkével és háttértörténettel, egyből négyzetesen hitelesebbnek gondolnánk. De hát amíg emberek isszák a söröket, ez így lesz: a magunk részéről annyival segíthetünk az optika torzulásának kompenzálásában, hogy az értékeléskor figyelembe vesszük a jelenséget.
Alkoholtartalom: 8,2 V/V 5
2015. 01. 28.
