magyar stout
A balassagyarmati Palóc Sörfőzde sajátos szortimentet tartott, sok éven keresztül: egy egyszerű világos lagert, többféle méretű PET-palackban, illetve néhány kevésbé ivósörös fajta – barna, vörös – lagert és egy búzasört, szintén PET-palackban, bár félliteresben. Ráadásul az utóbbiak sem számítottak a kulinária feltétlen csúcsainak. Aztán, pár évvel ezelőtt, amikor a kisüzemi sörfőzők eszmélni kezdtek, a különlegesebb tételek egyre karakteresebbek lettek, látszott rajtuk az előrelépés vágya, majd megjelent egy-egy igazán értékes darab is, mindenekelőtt az angolos vonalat követő Dunakanyar IPA. Aztán a mindent elsöprő vándorsörfőző-robbanás okozta információáradatban a magunk részéről egyre kevésbé találkoztunk a Palóc részéről bárminemű aktivitással, hogy utána egyszer csak egy Fortissima nevű sört lássunk tőlük a Beerodalom polcán, amiről persze – a kellemetlen kisüzemi hagyománynak megfelelően – igazából semmi nem derül ki, legfeljebb az alkoholtartalomból annyi, hogy valami különleges dologról van szó. Ezen felül „palóc kézműves sörkülönlegesség”, víz-maláta-komló-sörélesztő, és ennyi. Sem a színe, sem a nagyjábóli típusa nem derül ki.
Sebaj, annál izgatottabban bontjuk ki, főleg hogy a meglepetés teljessége kedvéért a vásárlás óta sem olvastunk utána, mi fán terem a Fortissima, így csak a kitöltés közben szembesülünk vele, hogy egy imperialstout-gyanús sör lehet. Mélysötét test, világosbarna, mérsékelt hab, aszaltgyümölcsös-alkoholos illatok. Belekóstolva intenzív ízorkán az első pillanattól: kezdetnek citrusos komlójegyek, mögötte rumba áztatott mazsola és aszalt szilva, jó alaposan beáztatva, torokmeleg alkohollal, majd némi száraz pörkölt maláta (talán pörkölt árpa is?). Utóbbi utóízben sokáig megmarad, de a kortyban hamar társul mellé az illékony, parfümös komlókeserű, ami máskülönben érezhetően ott van a háttérben, de nem válik túl markánssá. 13-14 °C körül még érezhető benne egy haloványan zöldes íz, amolyan szezámmagos, de ahogy melegszik tovább, eltűnik belőle, és csak a korábban aszaltszilvásnak aposztrofált ízirány édessége fokozódik.
Harmonikusan komplex, nagyjából olyan, amilyennek egy balti porternek egy magyar kisüzemben lennie kellene. Kissé rusztikus, semelyik karakterjegy sem szalad eposzi magasságokba, viszont jó pár magyar stout-próbálkozást kenterbe ver. E pontra abszolút zavarba is jövünk, hogy a „balti porter” vagy a „russian imperial stout” lenne-e a helyesebb címke, de igazából tökmindegy. Sokkal fontosabb, hogy érezhető a koncepcióhoz illeszkedő alapanyag-választás, a gazdag és harmonikus végeredmény, ami a KK szubjektív preferencialistáján az egekbe emelte a Fortissimát. Pazar sör péntek estére, ha létezik még, mindenkinek ajánljuk.
Alkoholtartalom: 9,5 V/V %
2015. 05. 22.