magyar ízesített ale
Mostanra teljesen közhelyszámba megy, hogy még a kultúrkör iránt kifejezetten érdeklődő szemlélődő számára is teljesen követhetetlen, amilyen ütemben megjelennek az újabb és újabb sörök a magyar kisüzemi sörfőzés berkeiben. Mai cikkünk tárgyában annyi csak a meglepetés, hogy ezt a követhetetlen ütemű premiercunamit általában az újabb hullámot képviselő vándorsörfőzők szokták képviselni, míg a saját infrastrukturával rendelkező, teljes mértékben intézményesült főzdéknél valamivel nyugodtabb a ritmus. Mégis pont a miskolci Zip's-től talált a KK legutóbb, ártatlan és különösebb előzetes elképzelések nélküli polcszemléje közben (a Fehérvári úti Kredencben, egyébként) egy olyan sört, amiről semmilyen korábbi emléket nem őrzött. Ettől persze lehet, hogy már számos korábbi fesztiválon is jelen volt, és rég ismernünk kéne – az mindenesetre valamennyire megnyugtató, hogy a Google sem talál túl sok mindent a sörről.
De mindegy is, elolvassuk a címkéket: american pale ale, tölgyfahordóban és aszúágyon érlelve. Elég sajátosan hangzik, bár vannak előzményei, kettő is. A Serforrás már jó ideje gyártja tokajis lagersörét, amit pár éve Corvinus Rex néven hordóérlelésen is keresztülvisz, míg a Kaltenecker a közelmúltban rukkolt elő tokajis IPA-jával. A Zip's-től e két előzmény alapján annyit várhatunk csak, hogy a Tokaj Monkey stílusban valahol köztük fog helyet foglalni, míg élvezeti értékét tekintve tulajdonképpen bármi elképzelhető. A desszertbor-koncentrátum hozzáadása, illetve hordóérlelés egyaránt olyan tényezők, gyanítjuk, amelyek egészen szélsőséges szórással képesek akár borzasztó, akár kivételes irányba vinni egy sört, úgy, hogy mindeközben simán érdektelen is lehet a végeredmény.
Mint szinte mindig, most is a kóstolás a legegyszerűbb válasz, így kitöltjük sörünket: mély aranyszín, minimálisan opálos test fogad, habot nem igazán mutat. Illatra hígított desszertbor, némi naranccsal; ízében elsőre mazsolás-narancsos, másodjára fanyar barrik-savanykás, majd harmadjára szamorodnis jegyek következnek. Utóbbival vegyül a klasszikus hangulatú, kissé gyantás komlózottság (az APA-alap persze nem éppen a klasszikus – hovatovább kontinentális – komlóhangulat irányába mutathatna, de a komlózásban ezt valószínűleg elnyomják az egyéb eredetű ízjegyek). Lecsengése kellemes és tiszta, ale-es diósság zárja, de olyan kimondottan sörszerű karakter (értve most ezalatt bármilyen Reinheitsgebot-alapú, közismertebb stílust) igazából sem ekkor, sem korábban nem jelenik benne, az unortodox elemek mindent átírnak. Ha még várunk egy keveset, hosszabb távon kicsit savanykás, animális, egyértelműen hordós és boros jegyekkel átszőtt emléket hagy maga után, ekkor mutat igazán élvezetes ízkomplexitást.
Kellemes és érdekes sör, de minden alkalmi komplexitása dacára sem áll össze ivás közben szerves egésszé, a kóstolási élmény tulajdonképpen kizárólag izgalmas karakterek egymás melletti, önálló tablókba rakott ízkiállítását jelenti. Abszolút érdemes kipróbálni, de nehéz elképzelni, hogy valaki rendszeres fogyasztóvá váljon.
Alkoholtartalom: 5 V/V %
2015. 09. 11.
