magyar ale
A 2015. nyári Főzdefeszt remek kis tematizáló-gerillamarketing akciója volt a Vári Nővérek néven futó produkció: egy amerikai pale ale, ami a magyar sörfőző underground két jól ismert alakja, Kővári „Csakajósör” Gergely és Marosvári „Ogreface” László közreműködésével készült a békésszentandrási Szent András Sörfőzdében. A premiert kísérő akkori mutatványokról a neten van bőven beszámoló (pl. itt). Be kell vallanunk, a KK első körben annyit értett csak meg a névválasztásból, hogy ugye mindkét főszereplő nevében benne van a „vári” kitétel, továbbá mindketten nagydarab férfiak, ezért bizonyára nagyon vicces azt mondani rájuk, hogy „nővérek”, hahaha. Idővel persze egy kicsit gyanús lett, hogy talán valamilyen előzménnyel is bír az elnevezés, és tényleg: Vári Ágnes és Vári Judit egy ikerpár, akiket tiniként fedezett fel az 1969-es Táncdalfesztivál, majd futottak be egy nem túl tekintélyes karriert. Olyan nagyon azért talán senkinek nem kell szégyellnie magát, akinek nem esett le egyből az analógia: ezen az korabeli Petőfi Népe-interjún kívül gyakorlatilag semmilyen érdemi információ nincs róluk az interneten.
De a mellékszálról visszakanyarodva: 2015 után 2016-ban is készült Vári Nővérek, de nem ám a tavalyival azonos recepttel, hanem egy új, idei változat. Ami a korábbi citra és hallertau hersbrücker helyett equinox és mandarina bavaria komlókkal készült, máskülönben ugyanúgy 4,9 százalékos, és feltehetően a malátákat illetően is maradt a korábbi pilseni és carahell.
Azt, hogy így legyen, a kóstolásban is visszaigazolódni véljük látni, ugyanis a sűrű, intenzív komlófüggöny alól egészen határozottan kontinentális hangulatú malátásság kacsint ki, amit a pilseni alap jól magyarázhat. De haladjunk inkább a hagyományos sorrendben: illata enyhén mézes, enyhén malátás, utóbbi részeként mintha némi diacetiles vajkaramell is képviseltetné magát. A komlós intenzitás ekkor még annyira nem bontakozik ki, inkább csak valamiféle sűrített, citrusos szúrósságként jelenik meg (amiben persze annak is nagy szerepe lehet, hogy kehely helyett kontármód a háromdecis, szélesedő szentandrási pohárból kóstolunk éppen). Az íz első és legmeghatározóbb vonása a toroktájt intenzív komlókeserű, amiből aromák csak meglepően visszafogottan válnak ki. Amikor megjelennek, elsősorban fenyőgyantás, citrusos, enyhén mandarinos jegyeket mutatnak, kis trópusi gyümölccsel vegyesen. A malátázottság – american pale ale-től kissé meglepő módon – viszonylag hangsúlyos marad, a lisztes pilsenimaláta-íz és némi minimális melanoidonos kenyérhéjasság egészen jól érezhető a korty során.
Csak sajnos nem áll össze különösebben koherens egésszé: a ki nem nyíló komló és a friss hangulatú maláta megmarad egymás mellett. Kicsit cseh hangulatot biztosít: az ottani kisüzemekben egészen gyakori, hogy főznek valamilyen angolszász stílusú ale-t, de a beidegződések (és talán a technológia) miatt közben végig megmarad a lagersörjelleg, a gyümölcsös-aromás komlók csak varianciát hoznak, de nem valami alapvetően más élményt. A nemrég kóstolt szlovák Karpat is kicsit hasonló mintát követett, bár a Vári Nővérek azért jóval színvonalasabban képviseli a lager–APA-átmenet iskoláját. Nincs vele semmi baj, nincs zavaró íze, csak épp az összhatás nem teljesen az igazi.
Lábjegyzet: a kóstolt palackot (egy továbbival együtt) a főzdétől kaptuk.
Alkoholtartalom: 4,9 V/V %
2016. 06. 18.
