magyar világos sör
Amikor tavaly a Pécsi Sörfőzde úgy döntött, nem csak a Szalon-termékcsaláddal és különféle olcsósörökkel akar jelen lenni a piacon és megjelent egy prémiumnak szánt, Pécsi Sör nevű új sörrel, még azt hittük, a „prémium lager“ kifejezés csak amolyan leíró elem a sörcímkén. Most viszont megjelent egy újabb Pécsi sör is, a Prémium Pils, így már tudjuk, ez a plusz két szó is része igazából a névnek. Maga a premier, mármint az idei, a lehető legjobban elhúzódott, a KK például már legalább két hónapja lát napi rendszerességgel egy nagy Prémium Pils-reklámot, de a Facebookon is júniusban jelent meg az új sör híre – ehhez képest majdnem szeptember lett, mire boltban is találkoztunk vele.
A Prémium Lagert annak idején tűrhető, de elég értelmetlen sörnek értékeltük, ami ugyan formailag valóban jobbnak tűnik a magyar nagyüzemi átlagnál, mégsem nyújt koherens, kellemes élményt – már csak azért sem, mert egy csomó gyanús pótanyag azért jelen van benne, még ha a kukoricagrízes zsák el is kerülte: cukor, aszkorbinsav, festőmaláta (ami annyira ugyan nem gyanús, de egy világos sörtől azért meglepő). Most, a Prémium Pils kóstolására készülve egy fokkal nyugodtabbak lehetünk: az összetevők között csak víz, árpamaláta és komló szerepel. Továbbá a szűretlenség ígérete, ami a nagyüzemi pilsek világában egészen formabontó vállalás.
Kibontjuk, kitöltjük, és tényleg erősen opálosan szűretlen. Teste szalmaszín, megjelenésében egészen hasonlít a Soproni ipájára. Illata visszafogott, de komlóhangsúlyos, némi kókuszhangulatú malátás háttér és egy adag furcsa, narancsos pezsgőtablettára emlékeztető édeskés-savanykás vonulat mellett. Az első korty totális káoszt hoz: pale ale-es, halványan búzasörös észteresség támad, amiből annyi tanulságot mindenképp levonhatunk, hogy valami egészen unortodox élesztőt választott a Pécsi Sörfőzde az innovációhoz, olyat, ami a pilseni söröktől megszokott alapízek helyett valami teljesen mást jelenít meg. Letisztult, ropogós, módjával malátás – extra kanyarokat legfeljebb a friss nemeskomlók szubtilis virágosságával mutató – vonások helyett limehéjat, rágógumit, kissé grapefruitos fanyarságot hoz. Igazán pilsenies élményt igazából csak a kortyzárás jelent, ahol kifejezetten intenzív, kellemes és élvezetes komlólecsengés jelenik meg, még ha az alkalmanként továbbra is előbukkanó észteres ízek mellett furcsán is érvényesülve.
Ha az első Pécsi Sörre – a Prémium Lagerre – azt mondtuk, tűrhető, de értelmetlen; akkor a másodikra – a Prémium PIlsre – csak félig kell új jelzőpároson gondolkodnunk, hiszen az „értelmetlen” éppolyan helytálló erre is. Szűretlen pilseni alatt valamilyen sajátos, észteresen erjesztett hibridet kapunk, ami a színe és a lecsengése egy részén kívül az ég egy adta világon semmiben nem hasonlít arra, amit akár Németországban, akár Csehországban, akár más, pilseniszempontból kompetensnek tekinthető helyen Pilsner Lagernek, plzeňský ležáknak, ilyesminek szokás nevezni. Ízélmény szempontjából komolyan közelebb áll a fentebb csak a vizuális hasonlóság okán megemlített, de stilárisan teljesen mást ígérő Soproni IPA-hoz, mint tetszőleges akár magyar, akár nem-magyar pilsenihez.
A „tűrhető” jelzőt viszont lecserélhetjük, pozitívabbra, mert a Prémium Pils a maga értelmezhetetlen módján igazából egész szórakoztató. Kóstolása közben az ember nem ízbeli silányságokon rágódik (mint a magyar nagyüzemi világos sörök esetében általában), hanem sikertelenül próbál kiigazodni a totális káoszon, ami máskülönben abszolút értékelhető elemekből épül fel. (Az egyetlen konkrét ízhiba, amit felfedeztünk benne, a túlzott élesztősség volt.) Érdemes kipróbálni, még a rendszeres fogyasztásától sem kell kategorikusan elzárkózni, már csak azért sem, mert a tizedik Prémium Pils után hátha közelebb kerül az ember, hogy megértse, mégis mi ez a sör.
Alkoholtartalom: 4,7 V/V %
2017. 08. 31.
