belarusz stout
A Kontár Komlókutató blog néhány hónappal ezelőtt Minszkben járt, és azóta is szokatlan élményként őrzi az emléket arról, ahogy a gyanútlan kelet-közép-európai sörblogger megérkezik urizálni a távoli, elmaradott, szürke diktatúrába, és – mint utóbb kiderül: abszolút tévesen – arra számít, hogy szomorú szovjet lőrék közül tud csak választani, ha sörözni akarna. Merthogy hamar rájön, nem számít semmit, ha a kontinens második legkevésbé turistás országában jár (Moldova előtt, egy turistára eső lakosok számában Burkina Faso és Szudán közé esve, azaz Bangladesnél vagy Csádnál ugyan kedvezőbb, de Pápua Új-Guineánál és Tádzsikisztánnál már kedvezőtlenebb helyzetben), és a söripari sokszínűség szemlátomást más dolgokkal korrelál inkább.
Ugyanis Belaruszban kifejezetten erősen jelen vannak a pár éve nyitott, modern stílusú fix, illetve vándorfőzdék (mint a 13 Litar, a Mad Frog vagy a Blood Brothers), kiegészítve egy-két klasszikusabb hangulatú, cseh-bajor imitátor étterem-sörfőzdével, valamint a magyar nívónál több nagyságrenddel komplexebb nagyipari kínálattal – tehát darabra rengetegféle sör készül, rengetegféle stílusban, de igazán kiemelkedők nincsenek köztük, a jellemző színvonal megreked az izgalmas, de kiforratlan receptek; valamint a kezdő sörforradalmár országokra jellemző szétkomlózott ipák és ale-ek világában.
A Minszk melletti Novaje Poléban működő Trye az izgalmasabbak közé tartozik a mezőnyből, részint abból a felszínes okból, hogy a csomagolópapírba bújtatott sör-egyendizájnuk elég jól néz ki, részint azért, mert készítenek többé-kevésbé hagyományos (pl. hajdinás-rozsos) sört is. Sőt, a Ratebeeren még az ország legjobb söreként is egy Trye-tétel szerepel; a most kóstolandó Цмок, fonetikusan Cmok, azaz magyarul Sárkány névre hallgató imperial stout.
Kitöltve szinte teljesen átlátszatlan, vöröses fénnyel tükrös sör, gyorsan múló, világosbarna habbal. Illata tömény, étcsokoládé, tejszín, alkohol és konyakmeggy dominálja. Ehhez képest belekortyolva könnyed, messze nem olyan letaglózó élmény, mint egy tipikus imperial stout (már csak azért sem, mert mindössze nyolc alkoholszázalékos, azaz több százalékkal gyengébb, mint a kategóriaátlag) – legalábbis kortyérzet tekintetében. Ettől még ízben kifejezetten intenzív; elsősorban enyhén cukrozott kakaópor dominálja, egészen haloványan kávés, illetve diós vonásokkal a háttérben, némi banános észterrel és visszafogottan konyakmeggyes, illetve meggymagos felhangokkal tarkítva. Kortyvégen kitűnik némi komló, de kifejezetten jól simul a domináns erjesztési és malátaízekbe, így inkább csak aláhúz, mintsem önállóan érvényesül. Kissé gejl, de nem elviselhetetlenül, tehát a Lausitzer-határponton még innen találjuk. Lecsengése semleges, némi tájidegen vasassággal fűszerezve.
Szóval a Цмок egy abszolút vállalható, bár egyáltalán nem kiemelkedő kisüzemi sör, amit ugyan stoutnak aposztrofálnak, és deklaráltan felsőerjesztésű is, de inkább egyfajta baltiporter–imperialstout hibridként lehet talán a legjobban leírni. Nem biztos, hogy megérdemelten gondolja az internet Belarusz legjobb sörének, mindenesetre remekül reprezentálja az ország fent már leírt kisüzemisör-iparát, különösen azt a kettősséget, amiben a széles kínálat az erős közepes minőséggel párosul.
Mindig öröm, amikor valamilyen teljesen indokolatlan sörről írhatunk kritikát, olyanokról, amiket jó eséllyel eddigi és eljövendő olvasóink elenyésző hányada kóstolt, vagy akár csak érzi a legcsekélyebb ingert is arra, hogy valaha kóstolja. Külön rátesz egy lapáttal blogunk örömére, hogy ez alkalommal mindezt egy olyan ország kapcsán tehetjük meg, ami eleve a szinte teljesen tökéletes ismeretlenség homályába burkolózik – így aztán igazán nem hagyhatunk ki egy kis szomszédokos-takibácsis befejezést, két gondolatot emelve ki a Цмок, illetve általában a belarusz sörök tanulságaiból:
- látva, hogy az új stílusú sörfőzés hódítása tényleg a világ szinte minden egyes pontjára kiterjed, és még olyan helyeken is craft barok és sörszaküzletek sorakoznak, mint a világ tökéletes kulináris és rekreációs közönyét élvező Belarusz, valahogy az egész kraftsörbiznisz sokkal globálisabbnak és lelketlenebbnek tud látszani;
- de egyébként ha Ön a teljes cikk alatt azon gondolkozott, hogy tulajdonképpen mi a bánat az a Belarusz és kik is azok a belaruszok, ne bánkódjon: mi például egy kiváló könyv elolvasása után sem lettünk sokkal okosabbak a kérdésben.
Szóval Belarusz egyáltalán nem az a csiszolatlan gyémánt, ahol a csalódott sörrajongó valamiféle titkos paradicsomot találhat; a vele szomszédos országok lényegében mindegyikében legalább ugyanilyen, de inkább profibb sörvilág létezik. Cserébe azért távol áll a helyzet a reménytelentől, és ha valami miatt mégis Belaruszba vet minket a sors, azért egész jól el lehet karcolgatni még egy átlagos szupermarket kínálatával is.
Alkoholtartalom: 8 V/V %
2017. 10. 02.
