magyar ízesített ale
Mindig ünnep, ha egy magyar sörfőző úgy dönt, elővesz valamilyen történeti sörtípust és a maga képére formálja – külön szerencse, hogy ilyen ünnepekre újabban egész sűrűn kerül sor, tobzódhatunk a gosék, grodziskiék, sahtik között. Braggot speciel eddig senkinél nem került sorra – ha jól emlékszünk –, de most egyből a legnagyobb magyar vándorfőző brand, a Rothbeer vette műsorra a típust, nem függetlenül attól, hogy idén tavasztól már nem a rozsnyói Kaltenecker, hanem a budapesti Mad Scientist bérfőzési kapacitásait veszi igénybe. Az így kinyíló nagyobb mozgástér részeként pedig új sorozatot indított, amiben a főszortimenttel ellentétben inkább a szokatlan sörstílusok dominálnak. És eddig a program mindkét söre pont valamilyen átértelmezett történeti stílust jelenített meg: elsőként a Gose N' Roses nevű hibiszkuszos goséval, másodikként pedig a most tárgyalandó Honeymoon braggottal.
De mi az a braggot?
Röviden: a méhser és a sör határfelülete. Bővebben: olyan alkoholos, erjesztett ital, amely alkoholtartalmát részben vízzel hígított méz, részben vízben kifőzött (árpa)maláta elerjesztésével nyeri. A méhser – amit a környező szláv országokban főként medovina, angolszász területeken pedig mead néven ismernek – tehát önmagában nem tartalmaz semmilyen gabonát, így trükkös neve ellenére sem számít sörnek, de a braggot már igen, hiszen abban a mézzel kvázi felturbózzák csak a máskülönben nagyjából szokványos sörként induló receptet. Következésképp mint szinte minden hasonló stílusdefiniálgató kérdésnél, úgy itt sem valamilyen laboratóriumi precizitással meghatározható, egzakt kategóriáról van szó: abban, hogy egy adott italt mézzel ízesített sörnek vagy braggotnak hívunk-e, lényegében semmilyen támpontra nem számíthatunk. Leszámítva persze az öndefiníciót, ami a Rothbeer Honeymoon esetében határozottan braggot. (Meg egy esetlegesen követett ökölszámot, hogy lehetőleg több méz-, mint malátaeredetű cukor legyen az erjedés előtt álló italban).
Kitöltve opálos vörösesbarna testet látunk, ujjnyi habbal, alkoholos malátaillattal, ami kísértetiesen emlékeztet a német világos baksörök tipikus karakterére. A tálcán kínált párhuzamok viszont ezzel véget is érnek; a kóstolás innentől inkább ismerős elemekre építkező, mégis nagyon szokatlan és nehezen szétszálazható, komplex ízek vaskos csokrát prezentálja. Selymes kortykezdet, ami csak menet közben nyílik ki, egyszerre hozva előtérbe némi orvosságos, angol hangulatú komlókeserűt; valamint a méznek azt a sajátosan fanyar ízét, amivel egyébként inkább csak utóízként szokás találkozni, és ami nagyobb töménységben főként mézes cukorkákból lehet ismerős. Ezt követve, második hullámként azért az édes mézíz valamilyen sajátos, szublimált változata is jelentkezik, de inkább csak érzésként, mintsem konkrét ízingerként, karamelles malátaízekkel fonódva közben össze. Lecsengése részben komlós, részben komplexen fanyar, utóbbi téren egyszerre idézve messziről a brettanomyces nevű (vad)élesztőgombát és – közelebbről – a már említett mézescukorkás jelleget; azzal a szubtilis diós-olajosmagvas aromával keretezve, ami a címkén is feltüntetett maris otter maláta jól ismert sajátja.
A Honeymoon karaktere érdekes, de nem egyértelműen lenyűgöző, ugyanakkor egészen biztos, hogy – legalábbis a KK elhanyagolható braggottesztelési rutinja esetében – az egyszeri kóstolás által kínáltnál nagyobb megszokást és kontextust igényel. A mézes és malátás vonások összhangzata egyfajta ünnepélyes melegséget viszont mindenképp produkál, így mostanra, karácsony környékére semmiképp nem rossz választás.
Alkoholtartalom: 8 V/V %
2017. 12. 31.
