magyar barna sör
Blogunk szerkesztősége sajnos, mint kiderült, egy kő alatt él, így simán képes eltölteni két hónapot egy új, releváns nagyüzemi magyar sör megjelenését követően úgy, hogy még csak a szóban forgó sör létéről sem értesül, nemhogy kóstolná és helyre kis bejegyzést írna belőle. A Pécsi Sörfőzde új Prémium-sorozata kapcsán legalábbis pontosan ez történt velünk: míg az eddigi három megjelent tételt – a Lagert, a Pilst és a Búzát – próbáltuk a lehető leggyorsabban megneszelni, beszerezni és lekóstolni, addig a negyedikként megjelenő Barna létezése teljesen elkerült minket, pedig kábé júliusban kerülhetett piacra.
Persze ha mentegetni akarjuk magunkat, fordítva is feltehetjük a kérdést: hogyan akarhat egy sörgyár úgy „nagyüzemi” (ez esetben értsd: nagy kapacitású üzemben készült és relatív olcsón adott) prémiumsör-családot építeni, ha az újdonságait alig kapni valahol, ráadásul még észrevehető marketing sincs mellettük? Hiszen a Pécsi Sör-sorozattal közelebbi ismeretséget ápolni tényleg felér egy geocaching-bajnoksággal: ha szerény blogunk Prémium Lagert akarna inni, akkor még viszonylag egyszerű dolga lenne ugyan, de Prémium Pilst már rég nem látott sehol sem. Ha Prémium Búzára vágynánk, akkor a közeli Intersparba érdemes mennünk (ahol viszont ezen kívül csak Lager van), míg ha Prémium Barnát vásárolnánk, akkor csak a középtávoli Auchanhoz fordulhatunk (ahol ezen kívül más Pécsi Prémium mintha nem is lenne polcon). Nevezetjük persze ezt a sajátos terítési gyakorlatot akár a fogyasztó elköteleződéssel egyenértékű, interaktív, kalandjellegű bevonásának is, de azzal kapcsolatban vannak kétségeink, hogy ebben a modellben van-e az igazi biznisz.
Na de vissza a Prémium Barnához: a legelső kérdés nyilván az, hogy miért jelent meg. Hiszen amíg a többi prémium pécsi mind valami újat próbált mondani, legalábbis a meglévő szortimenthez képest – kukoricamentes világos, szűretlen világos, búza –, addig a Prémium Barna mellett ott van a gyanúsan hasonló, jó öreg Szalon Barna. Elsőként arra gyanakodhatunk, hogy csak szimpla átcsomagolás történt, hiszen még a két sör alkoholtartalma is azonos, de ezt hamar elvethetjük: míg a Szalon Barna receptjében még volt cukor is, addig a Prémiuméból már hiányzik. Szóval ha másban nem is, malátázottságában biztosan különbözik a két sör. De inkább arányaiban, mintsem összetételében: a szokatlanul részletes címkéből kiderül, hogy egyébként ugyanúgy karamell- és festőmaláta van jelen a – minden bizonnyal pilseni típusú – jelzőtlen „árpamaláta” mellett.
Színe vörösesen tükrös, középbarna. Kisszemű habja meglepően távol áll a fehértől, leginkább tejeskávé-árnyalatúnak mondhatjuk. Illata viszonylag híg, karamellesen-melanoidinosan édeskés, összességében kellemes. Az 5,8 térfogatszázalékos alkoholtartalomhoz képest meglepően könnyű ivású: laza kortyok nyitják enyhe, vajkaramelli értelemben vett diacetiles csúszóssággal, visszafogott ízintenzitással. Eleinte szuperhíg benyomást keltenek a kortyok, amiket idővel egyre erősödő karamellesség sűrít be, az égetett kandiscukros és a krówkás irányt egyesítetten képviselve, már-már túlzó koncentráltságot érve el a korty vége felé. Ezt szerencsére valamelyest ellensúlyozza a laza barna sörhöz képest meglepően jól kiérezhető kortyvégi, kontinentális hangulatú komlózottság, de a kóstolás végeztével ettől még leginkább úgy fogjuk érezni magunkat, mint aki úgy evett meg egy zacskó barna kandiscukrot, hogy közben sűrített tejjel öblítette le a szilánkokat. Ja, és zárásul azért a jelen lévő alkohol is képviseli magát némi toroktáji melegség képében.
A Prémium Barna tehát a geilség eddig nem ismert, sajátosan égetettcukor-központú megvalósítását prezentálja, amiben abszolút egyedi teljesítményt nyújt, és bár harmonikusnak nem mondanánk, aki szereti az ilyesmit, annak biztosan kedvére fog szolgálni. A KK például időnként biztos szívesen meg fog inni egyet-egyet, de egész estés prémiumbarnázásokra aligha vállalkoznánk.
Alkoholtartalom: 5,8 V/V %
2018. 09. 17.
