magyar világos búzasör
Olyan még talán soha nem volt szerény blogunk történetében, hogy három egymás utáni cikk egyaránt valamilyen nagyüzemi magyar sörpremiert taglaljon, erre tessék: a Dreher Pale Ale és a Borsodi Mester után a Pécsi Sörfőzde sem marad le a tavaszi premiercunaimról. A Soproni egyelőre igen, de hát ők tavaly már bőven kivették a maguk részét a piacfelrázásból.
A Pécsi Sörfőzde, ugyebár, sajátos intézmény: eredendően egyértelműen nagyüzem, de miután a rendszerváltás után – egyedüliként – nem valamelyik globális sörmulti kezében kötött ki, hanem az erősen regionális jelentőségű Ottakringer tulajdona lett, egyre látványosabban leszakadt a Soproni–Dreher–Borsodi-hármas mögött. A tehetetlenségi erő persze nagy úr, és a pécsi sörök továbbra is gyakorlatilag az ország minden pontján kaphatók maradtak (leginkább a kisker üzletláncok egységes beszerzési rutinjai révén), de kocsmákban szinte kizárólag a Dél-Dunántúlon, a főzde természetes közegében láthatók nagyobb sűrűségben. Fontos ismérve a pécsi palettának, hogy noha eredendően a – mára egy világos és egy barna sörre olvadt – Szalon-család számít a fő identitássarokkövének, ettől még jóval több helyen lehet egy másik specialitásukkal, a nagy változatosságban produkált alsópolcos olcsósörökkel találkozni. Ahol persze bizonyára erős az árverseny, így nem lehet véletlen, hogy az üzem idővel inkább a prémium szegmens felé kívánt menekülni a lendületes zsugorodásból, piacra dobva előbb egy Prémium Lager, majd egy Prémium Pils fantázianevű világos sört. Ezeknek ugyan egyike sem volt rossz, de a magunk részéről mégsem értettük, tulajdonképpen mi az értelmük és miféle vélt vagy valós piaci igényre próbálhatnak reflektálni. (Ja, és mindeközben megvette a gyárat Szemerey Zoltán és Tamás, Matolcsy György jegybankelnök két unokatestvére – ami első ránézésre olyan óriási változásokat nem okozott a termékfejlesztést illetően, már csak azért sem, mert a Nagy Stratégia sem a váltás előtt, sem a váltás után nem volt valami kimondottan kristálytiszta.)
Míg az első két Pécsi Sör premiereit viszonylag erős marketinghadjárat övezte, addig ez alkalommal gyakorlatilag láthatatlanul jelent meg a harmadik: a Prémium Búza létéről úgy értesültünk, hogy egy olvasónk tegnapelőtt megírta. Ma már pedig találtunk is egy példányt, és ránézésre abszolút optimisták vagyunk, több okból. Egyfelől a világos búzasör intézménye mindenképp újszerűbb és izgalmasabb, mint egy n+1-edik világos lagersöré; másfelől a dobozon található információk sem jeleznek előre semmilyen Borsodi Búza-féle őrületet – csak víz, búzamaláta, pilseni és apátsági árpamaláta, komló, 5% alkohol, 12 B°).
Az optimizmus persze egy dolog, a kóstolás meg egy másik. Kitöltve mindenesetre továbbra is ígéretes a Prémium Búza, az erősen élesztős, nagyjából mustársárgának nevezhető test és a vaskos, szép, tartós hab szemre határozottan emlékeztet egy rendes bajor búzasörre. Illatban valamivel konfúzabb az élmény: a lime, a banán és a szegfűszeg még ugyan abszolút helytálló stílusjegyek, mint ahogy a visszafogott melanoidinos kenyérillat is, de a hasonlóan markáns élesztőszag és a hozzá kapcsoló enyhe gyomorsavas felhang valamelyest kibillenti az idillt. Ízében elsőként a kenyeres malátajegyek érvényesülnek, amiket citrusos, friss búzasöríz követ, a maga fenolos, kicsit fűszeres karakterével; melyeket továbbra is jól kiérezhető élesztőíz egészíti ki. De az élesztő mellett a komló is kicsit kilóg, jóval intenzívebben jelentkezik a korty végén, mint az egy efféle bajor stílusú búzasörnél kívánatos vagy harmonikus lenne. Utóíze savas.
Összességében meglepően vállalható élmény, ami nem csak versenytársak híján lehet a Legjobb Nagyüzemi Magyar Búzasör, de még nemzetközi szinten sincsenek vele alapvető gondok – már ha a nemzetközt a teljes globális sörpiacra értjük, amin belül azért nyilván távol áll a tökéletestől, és a nyomába sem állhat egy Erdinger- vagy egy Weihenstephaner-féle klasszikusnak (de még egy Edelweissnak sem). A legjobb analógiát talán a Soproni IPA jelentheti, ami nagyjából épp olyan messze van egy rendes amerikai india pale ale-től, mint a Prémium Búza egy rendes délnémet weizenbiertől. Mindkét sör azáltal válik érdemessé a figyelemre, hogy olyan stílusokat hoznak be a szupermarketek átlagsörös polcaira, amik addig nem igazán voltak ott jelen, és így a kicsit sorjás megvalósítást jelentős mértékben feledteti az egyediség értéke.
Bár objektíven nem nyújt érdemben jobb kóstolási élményt, mint a korábbi két Pécsi Sör-variáns, típusából fakadóan egyértelműen az eddigi legértelmesebb fejlesztés, kóstolják bátran. Kevesebb élesztővel és jobban illesztett komlóval akár egészen jó is lehetne.
Alkoholtartalom: 5 V/V %
2018. 04. 19.
