magyar vörös sör

Mint az már a post fejlécéből is látható, nem a Soproni Fekete Démon volt az első, magát a keresztény világnézet negatív oldalával azonosítani kívánó sör az évtizedben, ugyanis ebben megelőzte (?) a Szögedi Sörfőzde, a többsörös magyar mikrofőzdék egyike. A KK be kell vallja, alapvetően előítéletes volt eddigi karrierje során a cég termékeivel, főként amiatt, hogy azokkal jellemzően csak a kétliteres zöld PET-palackból világos Szögedit fogyasztó feketemunkások kezében találkozott, ami kétségkívül előítéletes, deduktívan mégis igazolható módon általában antagonistája a minőségnek. (Amit, a KK ösztönszerűen megnyilvánuló tevékenysége dacára, nem javít az idegen szavak felesleges használata, az életszag kedvéért mégis bennmaradnak.) A lényeg az, hogy a főzdét üzemeltető Sörker '96 Kft., relatív széleskörű értékesítési lánca dacára, sikeresen alakította ki a fogyasztásra érdemtelen szarsör imázsát, és a kérdés leginkább az, hogy jelen tesztünk mennyire igazolja fenti, sejthetően szándékolatlan önmeghatározásukat.

Külsőre a Red Devil nem mondhatni, hogy sokat tenne a sikerért, bár igaz, csak egyliteres a palack, és mivel nem világos sör van benne, nem is olyan feltűnő a zöld szabványműanyag undorító színe. Legalábbis amíg tele van.  Ezen felül még a kupakja is fekete, ami, bár változatlanul nem szép, de legalább semleges szín (vö. Szebeni Ászok), de a címkéhez érve már elfogynak a bocsánatos jegyek, a dizájn tökéletesen illeszkedik a név által félig-meddig előre predesztinált Stampó-Rundó-Tajga szesztengelyhez. Sajnos a céges honlap távol áll mindentől, amit akár Bálinger-féle szemüvegen át nézve is használhatónak vagy praktikusnak nevezhetnénk, így a további érdekességek taglalása véget is érhet, mielőtt elkezdődött volna.

Íze, bár nem sokkal, de kedvezőbben indít, mint a kategória legrosszabjaié, pedig illata nem ígért sok jót: a karamellmaláta és a répacukor vérfertőzéséből keletkezett etanolos-szacharinos szag pont olyan rossz, mint amilyennek hangzik, és bár nem lehetne azt mondani, hogy az eredmény hasonlít a Kilkennyre, a maga közepese sörszerű, a vastag és közepesen bántó mellékízek mellett kikacsintó malátájú és komlójú karakterével mégis meg lehet inni, ami a maga kategóriájában mindenképp teljesítmény napisörünktől. Ráadásul a Szögedi gyárt még olyan söröket is, amiket a KK, bár borzasztó kíváncsi rájuk, még soha nem látott, például a hasonóan hülye nevű Szögedi Boszorkány, vagy mint a sokkal izgalmasabb hangzású Szögedi Prémium, mindenesetre ha valahol sikerül beléjük botlanunk, előbb-utóbb jó eséllyel cikké érnek.

Alkoholtartalom: 5,6 V/V %

2008. 08. 10.