cseh félbarna sör
Haladunk tovább, Primátor-kéktúránk következő eleme a félbarna lesz, ami - cseh viszonylatban kicsit szokatlan módon - nem a 10-12%-os, prémiumszerű sűrűségszintre, hanem egy kicsit föléjük került, hamarosan kiderül, ennek örülnünk kell-e. A KK például előre érzi a sikertelenség szelét, vagy legalábbis a billenytűzetblokkoló koncepciótlanságáét, ugyanis minél több Primátor-variációt tűzünk szép sorjában műsorra, annál biztosabban érezzük, hogy mennyire nehéz egyazon cég különböző termékeiről újra és újra, legalább a redundancia látszatát elkerülve írni. Különösen igaz ez olyan mezitlábas típusok esetében, mint amilyen a simavilágos, a simabarna, vagy - ma - a simafélbarna: itt nem elég, hogy a gyárral és a dizájnnal kapcsolatban ellőttünk már lényegében minden patront, maga a belbecs is nagy eséllyel a kategória soktucatszám kóstolt sztenderdjeivel fog erősen korrelálni. De emiatt már épp elégszer panaszkodtunk; lényegében minden olyan alkalommal, amikor egynél több sört próbáltunk, úgyhogy a végén még unalmasnak fogunk tűnni, ha nem vigyázunk, és az borzasztóan szomorú lenne.
Ezt elkerülendő tartsunk inkább rövid felzárkóztató összegzést a cseh félbarna sörök világáról. Mint azt hozzánk hasonlóan, sőt, minket túlhaladóan alkoholista olvasóink jelentős része bizonyára tudja, a félbarnaság eredendően vagy a két alaptípus házasítása (vágott sör, rigó, zsiráf, stb., cseh megfelelőjén 'řezák'), vagy olyan sör, amit a világosnál jobban, de azért nem festőre pörkölt malátából csináltak, és amit eredendően inkább Märzennek, magyarosabb ízléssel márciusinak szokás hívni. Főként német nyelvterületen népszerű, de tulajdonképpen a Borostyán is ide tartozik. A két típust, szimplán szín alapján, egyaránt lehet félbarnának nevezni, esetünkben csehül polotmavýnak (ami nem túl meglepő módon a 'půl' [fél] és a 'tmavý' [sötét] szavak házasítása). A fentiek természetesen mind az alsóerjesztésű, lager típusú sörökre vonatkoznak, a felsőerjesztésű ale-ek lényegében bármilyen színárnyalatúak lehetnek, mi a kontinentális sörkultúra vonalas szolgáiként nem is értünk hozzájuk érdemben, így mellőzzük a témakör részletezését. A lager félbarnák íze, kis visszakanyarodással élve, a kevert fajták esetében meglehetősen sokrétű lehet, értelemszerűen az eredeti komponensek nyomán, a märzenek pedig, köszönhetően a nagylelkűen adagolt malátának, általában inkább édes irányba mozdulnak el.
Ilyen kimerítő, kissé akadémikus horizontrajzolás után ideje Primátorunkat is elhelyezni még meg sem száradt tipológiánkban. Édeskés illata és mélysárga, enyhén rezes-vöröses színe a märzen-modell felé terel első benyomásként, bár idillikus egyszerűségű állásfoglalásunkat némiképp megnehezíti a címkén is jelzett, egyébként határozottan tájidegen búzamaláta felhasználása, amit némi értelmetlennek ható felhangként a Polotmavý ízében is megjelenik. Ez utóbbit egyébként meglepően erős, friss komlósság és alatta segédvezetőként tercelő, feltételezhetően telt malátásság határozza meg, bár élvezeti értékét lendületesen csorbítja a szénsavba kapaszkodó, a sorok közé vajszerűen olvadozó gabonásságot csempésző búza gyenge, de kellően érezhető kézjegye. Vicces módon utóízben épp ez válik a Polotmavý előnyévé: búcsúzása egy felső árkategóriás vajkaramellához hasonlóan kerek; egyesül benne a már lecsengett komló emléke, a vaskos, de eddig elnyomott árpamaláta édes fundamentuma, illetve a búza furcsamód lekerekítő, katalizátorszerű éle. Ha csak az utóízt palackoznák, a legnagyobb besztbáj lenne a negyedévben. Így kevésbé.
Alkoholtartalom: 5,5 V/V %
2009. 02. 04.
