angol ale
A tegnapi sokkot követően ma egyszerűen muszáj valamilyen igéretesebb sörrel nyugtatni felháborodott lelkünket - erre pedig nagyszerűen alkalmasnak tűnik a devoni O'Hanlon's sörfőzde itt látható évjáratos csúcsale-je. Igazából túl sokat nem tudunk róla, csak hogy a plombált arany nyakfólia és a sorszámozott palack már önmagában is igencsak exkluzív benyomást kelt, a 25 éves érlelési eltarthatóság meg főleg - noha a KK ma csak ötévesként fogja csak meginni példányát, a 2005. évi 47 810-es számút. Ráadásként még a Ratebeer is 99 ponton tartja számon, ami mindenképp jelentős ugrás a tegnapi hathoz képest.
Itt tényleg kimerül a tudásunk, ugyanis az O'Hanlon's honlapján nyoma sincs Thomas Hardy ale-jének, egy másik honlap pedig csak az 1999-ig az Eldridge Pope által gyártott verzióról emlékezik meg, mellékesen 1993-as és 1994-es évjáratokat kínálva 11 fontért. Maga az üveg sem bővelkedik információkban: a fent már részletezetteken túl annyi derül csak ki, hogy másoderjesztett italhoz van szerencsénk, amiből a hosszú állás során üledék válik ki (egyébként tényleg), ezért óvatosan kell kezelni és tölteni; továbbá hogy - patinás brit sörhöz képest meglepő módon - 11,7 térfogatszázalék alkohollal operál. Összetevőkről ellenben nem esik szó, viszont még a Ratebeer-ről tudjuk, hogy barley wine, azaz árpabor, amit a sörbuzi szakkönyvek nagyszerű, komoly, lefekvés előtti sörként írnak le. Így legyen.
A fenti részletezett tudásvákuum egyúttal arra is ösztönöz bennünket, hogy egyből a kóstolásig ugorjunk, előtte kezdésként bónusznak elcsodálkozva a csomagolás finom eleganciáján: az arany nyakfólia nem ragasztva, csak szorosan lehajtogatva pihen a palack nyakán, maga alá rejtve a pros zsinóron lógó kis plombát, aminek az egyik oldalán a képen is látható fejsziluett, a másikon pedig egy miniatűr söröshordófedélre emlékeztető stílusú sörnévjegy látható. Végül natúr fekete kupak, amit levéve, híven az ale hagyományaihoz, alig hallatszik némi halk szisszenés: szénsav csak mutatóban van a Thomas Hardy's-ban. Ennek megfelelően hab sincs, csak a gyönyörű, leírhatatlan színű (talán mélybarnás-vörösként lehetne közelíteni), tükrös, viszkózusan folyó test; mély, enyhén konyakos desszertborillattal. Íze hasonlóan szemkápráztató, elképesztően tömény - a milliliteres kortyokból sok alkoholos kandiscukor, citrusok, erdei és aszalt gyümölcsök áradnak, halványan emlékeztetve a legendás bestbuy 2004-es Degenfeld szamorodnira. Ráadásul mindezt még viszonylag magabiztosan, gasztrobuzis túlspilázás nélkül ki is érezni belőle. Később jelentkezik egy kevésbé vadító, ugyanakkor jellegzetesen angolszász vonal is, sörünk ale-es lefutása: itt fanyar komlósság és némi száraz fakéregíz kap helyet, ami ugyan köszönőviszonyban sincs a korábbi karakterrel, viszont a) kellemes lezárás hozzá; b) a lezárás igazából nem is lezárás, mert a szürreálisan tömény és élénk ízek még mindig nem múltak el az első kör óta. Nagyszerű sör, garantált élvezet, és noha mindössze 8,5 uncia (azaz 238 ml), egy órát nyugodtan el lehet vele játszadozni, az élményért pedig még legendás garasosságunk ellenére is úgy érezzük, megérte a 6,80 € - bebocsátást nyertünk a sörivás konzervatívabbik elitpáholyába, és megállt velünk az idő.
Alkoholtartalom: 11,7 V/V %
2010. 04. 14.
