cseh barna sör
Maradunk a tegnapi lendülettel újjáélesztett cseh vonalon, ezúttal azonban jóval érdekesebb versenyzővel megtámogatva: a březnicei Herold sörfőzde tizenhárom Balling-fokos barnája lesz a szerencsés nyertes. Pontosabban, rövid pillantást vetve a Ratebeer cseh sörstatisztikáira, olybá tűnik, inkább mi leszünk szerencsések, ugyanis A Nemzetközi Sörértékelő Közösség szerint a barna Herold Csehország harmadik legjobb söre, a barnák közül pedig egyenesen az első a maga 96 pontjával - csak a toposszá érett Pilsner, illetve egy Kout na Šumavě-i (számunkra ismeretlen) világos sör előzi meg a listán.
Pedig első ránézésre semmi különleges nincs a Heroldban, a honlapja szerint egy 1506-ban alapított, cseh magántulajdonban álló kastélysörfőzdéről van szó, ahol kiváló alapanyagokból, hagyományos technológiával készítenek nagyszerű kézműves söröket - ezt igazság szerint a közepes/kis cseh főzdék kilencven százalékánál lehet olvasni. Valami különlegesség tehát ugyan biztosan van, de az internet széles világából csak nem akaródzik ráakadni. A Ratebeer-kommenteket pedig egyelőre nem akarjuk elolvasni, hiszen a végén elrontanák a meglepetést; marad tehát a kóstolás, de addig is, időhúzás gyanánt, pillantsunk röviden az üvegre. Szabvány europalack, minta nélküli, natúr kupakkal, egészen tűrhető, de abszolút érdektelen címkékkel. Az összetevők majdnem a szokásosak, csupán a komlókivonat, a cukor és az E300 névre kódolt aszkorbinsav (mint antioxidáns) nyújtanak némi okot a Reinheitsgebot-fetisiszta sörkedvelőnek némi torokköszörülésre. Még mindig nincs igazi magyarázatunk.
A kitöltést követően elsőre a heves szénsavasság és az élénk, cukros-malátás illat tűnik fel, a kellemesen bézs habot és a sötét, feketébe hajló színt szinte észre sem venni a fentiek árnyékában. Teste meglepően tömény, szinte harapható - és ami legalább ennyire meglepő: nem olyan markánsan édes, mint elsőre hinné az előítéletes sörblogíró. Gazdag, sokszínű ízvilágot mutat be, amiben a kezdeti komlós-pörköltmalátás jegyek a korty közepéig egyre szárazabb, fásabb (szinte stoutszerű, kávés) irányba hajlanak, de csak hogy befejezésként - újabb színeváltozásukkal - játékos, némi élesztős frissességgel átszőtt, telt märzen-vonulatokkal búcsúzzanak el. Meglepő ugyan, de érdemben nem érződik rajta az összetevőkkel való lélektelen pancsolás, esetleg csak a legvégső, kissé fémes, nyomokban aszkorbinos utóízekre lehet ráfogni a természetellenes élénkséget. A teljes élményen végighúzódó keserű pörkölt maláta viszont nagyszerű húzás, sajátos izgalommal ruházza fel az összes kortyot; csak elképzelni merjük, csapolva milyen lehet - igaz, meglepően sok helyen mérik, így nem olyan esélytelen tesztelni a dolgot. Kiváló, szépen megkomponált sör, és noha apróbb, de érezhető hibái fényében enyhe túlzásnak tűnik a Ratebeeren iránta tanúsított virulens imádat, mindenképp érdemes lesz kimérve is levadászni adott esetben - ne mulasszák el Önök se.
Alkoholtartalom: 5,3 V/V %
2010. 05. 09.
