litván porter
Ha már hétfőn úgyis belefogtunk, folytatjuk tovább a porteres témát, ma egy litván példánnyal, amit - az Anchorral ellentétben - itthon természetesen nem lehet kapni; a KK is egy varsói Carrefourban tett rá szert. Persze távolról sem ez az egyetlen különbség a két porter között: míg az Anchor-féléről mondhatjuk akár azt is, hogy valódi porter, addig az Utenos már, származási helyének megfelelően, az úgynevezett balti altípust képviseli. Igaz, jobban belegondolva kicsit túlzásnak tűnik a balti portereket a sima porterek altípusának nevezni; a véletlen névazonosság jobban írná le a két típus közötti viszonyt, ugyanis az előbbi általában alsóerjesztésű és erősebb alkoholtartalmú, így igazából a szín marad csak, ami összeköti őket. Esetleg még az inkább édes, mint fanyar ízvilág, egyaránt megkülönböztetendő őket a stoutoktól.
Még nehezebb feladat jut annak, aki a bak- és duplabaksöröktől szeretné elkülöníteni a balti portereket, hiszen a két típus között lényegében az dönti el, melyik konkrét sör hová kerüljön, hogy a címketervezőknek és marketingeseknek melyik szó tetszik jobban. Az Utenosnál, bizonyosan regionális hagyománytiszteletből, persze az utóbbi mellett döntöttek, mint ahogy általában is megfigyelhető egy észak-déli irányú arányváltás a porterek felől a bakokhoz. Valamennyire biztos összefügg a dologgal az is, hogy az inkább bakpárti Magyarországon a balti söripar nagyjából tökéletesen ismeretlen - először ugyan azt akartok írni, hogy az egész világon ismeretlen, de aztán az Utenos Ratebeer-adatlapján észrevettük, hogy - most épp - 417, azaz relatív sok értékelés fűződik hozzá (míg a legértékeltebb magyarról, a Dreher Bakról, 108, noha Litvánia még Magyarországnál is kisebb pötty a térképen). Az értékelések zöme pedig amerikai, ahol ezek szerint létező viszonteladói hálózattal és szubkult-ismertséggel is bír az Utenos. A KK be kell vallja, ezen kifejezetten meglepődött, már csak azért is, mert így jóval kevésbé menő megkóstolni, mint ha valamiféle perifériális és ismeretlen csiszolatlan gyémántra bukkantunk volna.
Kitöltve a meglepően világos, mahagónibarnához közelítő szín szúr elsőként szemet, a közepes bézs hab és a konyakmeggyes kakaóillat szinte említést sem érdemel mellette. Íze - mint a hasonló söröké általában - mélyül, ahogy melegszik, idővel bizonyos fokú komplexitásról is tanúbizonyságot tesz, még ha nem is olyan izgalmas eleganciával, mint a Pardubický Porter (amiről nem irtunk, noha üveges változatában nem is találtatott túl jónak, de Pardubicében csapról kóstolva maga volt a tökély). Némi puha, malátás hátterű instant kakaópor tűnik benne fel először, amit dohányt idéző komló és ágyas pálinkára emlékeztető, erősen alkoholos lecsengés követ. Az alkohol végig kilóg egy kissé az egyébként békésen összesimuló kompzícióból, pedig porternek nem is túl erős. Kellemes sör, komoly hibák nélkül, de távol áll a tökéletestől, kategóriájában pedig könnyedén találni jobbakat is.
Alkoholtartalom: 6,8 V/V %
2010. 10. 15.