cseh ale
Noha az elmúlt hónapok cikktermése fényében joggal tűnhet úgy, megint valamilyen elérhetetlen és alkalmi cseh sörrel borzoljuk a sörszerető nagyközönség idegeit, ezúttal a feltételezés nem teljesen igaz. Annak dacára sem, hogy a vyškovi sörgyár IPA-ja valóban egyszeri főzés, továbbá per pillanat valóban nem kapható Magyarországon; ugyanis ez utóbbi paraméter igencsak rövid időn belül változni fog, amint állítólag az újlipótvárosi Pivo söröző állítólag még a héten kínálni kezdi. Ami, túl azon, hogy örömteli, egyszersmind határozottan példamutató fejlemény is - a Jubiler IPA ugyanis e hét hétfőn került úgy egyáltalán bárhol is polcokra, és korábbról aligha lehetett példa arra, hogy egy új cseh sör egy héten belül Budapesten is kapható legyen. Főleg egy akkora gyártól, mint a vyškovi, aminek az akciórádiusza nem mutat sokkal messzebbre a város határainál.
A sör viszont nemcsak nálunk, hanem Csehországban is újdonságnak számít, hiszen a lagersörök egyik Mekkájában korábban india pale ale-t legfeljebb fiatal és apró sörfőzdék kínáltak. Tipikusan ilyen a Kocour és a Matuška, ahol az újszerűség tulajdonképpen a portfólió szervező erejévé nemesült; de néhány még kisebb és még kevésbé ismert új cseh mikrofőzde is kísérletezik az ale-műfajjal. Utóbbira példa a vsetíni Valášek APA-ja - de elszórtan az igazi nehéztüzérség projektjeivel is találkozhatunk: a strahovi kolostorfőzde (Prága) IPA-ja jó ideje a cseh Ratebeer-toplista harmadik helyezettje. Ezek azonban egyaránt afféle új főzdék (a vsetíni és a strahovi is 2001-ben nyílt meg, noha az utóbbinak jócskán voltak történelmi előzményei), a vyškovi ellenben tipikus, régivágású helyi sörgyár, aminek helyben sokfelé csapolják is a söreit, a rendszerváltás előtt pedig ugyanolyan szerves eleme volt a csehszolvák szocialista söriparnak, mint Krušovice vagy Velké Popovice. Sőt, az utóbbiakkal ellentétben Vyškovban olyannyira tartósnak bizonyult az állami tulajdonlás, hogy - néhány bezárással fenyegető kör után - csupán 2011-ben privatizálták. Az ilyen hagyományos sörgyárak pedig mindeddig távol tartották magukat az olyasféle gyökértelen bohóságoktól, mint az IPA - most azonban, úgy tűnik, megtört a jég és Csehország sem képes tovább ellenállni az angolszász sörreneszánsz egyre határozottabb mozdulatokkal ostromló divathullámainak.
Megjelenésében sörünk minden lehetséges ponton igyekszik eltérni a megszokott cseh mainstramtől: 0,33-as - ráadásul áttetsző - üveg, illetve céltáblát mintázó, megfejthetetlen jelentésű kupak határolja a világos borostyánszín IPA-Jubilert. Címkéje szerint 15,3 Balling-fok társul a hét térfogatszázalék alkoholhoz; a sörfőzők szívét pedig a malátákat illetően a cseh, müncheni, karamell- és festő-; a komlók közül a Kazbek, Premiant, Cascade fajták hódították meg. Kitöltve mindez mérsékelten habzó testet, valamint kakofóniába fulladó, alig feldolgozható töménységű illatintenzitást eredményez - ez utóbbi kapcsán talán nem kell külön magyarázni, hogy kizárólagosan a komló érvényesül benne. Meglepő módon mindez a négyszeri komlózás ellenére sem eredményez amolyan flyingdogosan fejletépő ízélményt: úgy tűnik, mintha a sok-sok komló a sűrű alapon önmagába gabalyodna, szabad ízgyökeivel befelé fordulva alkotna egy olyan gombolyagot, amiből így a nyelvünk felé már kevés inger marad. Persze a "kevés" itt abszolút relatív kategória, mindezzel együtt is elég intenzív, nem-kontinentális profilú komlózottságot eredményez, benne az obligát grapefruit-dominanciájú citrusokkal, leheletnyi vaníliával. Amint mindehhez társul a vaskos, ám csak a szükséges pontokon kiérezhető maláta támogató, alapos karamellje, összességében mégiscsak igazán kellemes, a karácsonyiasságtól sem teljesen idegen sörré áll össze a Jubiler IPA. Igaz, ehhez nem árt melengetni valamennyit, hűtőhidegen ugyanis látványosan harmatosabbik oldalát mutatja, de kinyílva egészen szép példáját hozza az angolos IPA-hagyománynak. Kidolgozottságban hozzávetőlegesen egy szintet képvisel Armando mester Grabanc IPA-jával, ennek megállapítása után pedig már csak egy kissé totójellegű megjegyzés van hátra: nevesül hogy a KK őszintén kíváncsi, a Pivo mennyiért fogja vesztegetni palackját. Ugyanis az olcsóbbik brnói sörszaküzletben 54 Kč volt a 0,33-as üveg, ami a referenciacsoporthoz képest legalábbis a lopás kategóriájának minősül. És a sör akkor még csak 40 kilométert utazott, azt is belföldön.
Alkoholtartalom: 7 V/V %
2011. 12. 14.