magyar ízesített világos sör
Kicsit kezdett szomorú lenni a KK stábja, hogy a sörkultúra fejlődésével már nem nagyon készülnek olyan igazán értelmezhetetlen sörök, mint amilyen például a Fradi-zöld Smaragd volt néhány éve. Mostanra meghonosodtak a főbb nemzetközi trendek, kialakultak a jól eladható kategóriák, és mindenki gyümölcsös lagert vagy angol-amerikai ale-eket készít. Ami persze alapvetően jó, de egyben a kisüzemi sörfőzésipar naiv korszakának alkonyát is jelzi, ami pedig egy kicsit, nosztalgikusan szomorú.
Épp ezért örültünk annak, hogy az ismert főzdék halmazának fix perifériáján működő dombóvári Kissler (akik több igazán kellemes sört is prezentáltak már pl. a Főzdefeszteken, hogy utána a saját üzemükön túl teljesen elérhetetlenek maradjanak) egy bazsalikomos-homoktövises lagerrel rukkolt elő a júniusi fesztiválszezonra. Igaz, blogunk a Köleses emlékezetes kakukkfüves-hajdinás sörében sem látott kivetnivalót, ami pedig aztán megosztó sör volt a javából - így valószínűnek tűnik, hogy a Fito felé irányuló szimpátiánk sem számíthat egyöntetűen támogató fogadtatásra.
Általában első kóstolásokról írunk véleményt a blogon, de ez alkalommal kivételesen megalapozott az említett szimpátia, ugyanis a Főzdefeszten már csapoltan is kóstoltuk a sört. Ennek megfelelően inkább arra voltunk kíváncsiak, hogy a négy hete hűtőben pihenő PET-palack (amire a Budavári Sörfesztiválon tettünk szert) mennyire képes megőrizni a Fito karakterét. Nos, meglepetésünkre, egész jól. A szűretlen, opálos mélyarany/narancs test tűrhető méretű, szép állagú habbal tölthető, illatában bazsalikomos méz és tejsavas lime játszik. Az első korty tömény savanyúság, egyfelől a homoktövis fanyar bogyósgyümölcs-karakterével, másfelől nyelvzsibbasztó citrusossággal, amiről nehéz eldönteni, hogy nem a savanyú káposzta levére (=tejsav) emlékeztet-e inkább. Élénk szénsav kíséri az ízélményt egészen a lecsengésig, ami már a fűszerességről szól: a bazsalikom csak valamilyen általános aromás zöldfűszerként érezhető ki, gyógyszerkeserű aromakomlóval vegyülve, egy leheletnyi borsot is idézve.
Nem mondanánk klasszikus sörélménynek - sőt, szinte semmi nincs benne, ami az elvárható ízesítettlagersörös karaktereket hozná. Ennek ellenére kifejezetten élvezetes tétel, noha nem a csúcsrajáratott harmónia, inkább az őszinte, fékevesztett téboly jegyében: a savanyú jegyek harmóniája jelenti az alapot, amihez jól illik a járulékos fűszeresség. Ha nem lenne az a jelzésértékű komlófutam a korty végén, abszolút támpont nélkül állnánk abban, mit iszunk - talán az amerikai almaecet-limonádé áll még a legközelebb az ízprofilhoz.
Alkoholtartalom: 5,7 V/V %
2013. 07. 11.
