brit ale
Túl sok sörös szakirodalom még most sem érhető el magyarul, amikor egyébként a kézművessör-gondolat már kezdi megtölteni a pesti belvárost és egyre messzebbre túl is csordulni azon. Hasonlóan volt ez a blog korai éveiben (2006-2007 körül), amikor a KK elkezdett aktívan foglalkozni a téma feltárásával - viszont akkor még az izgalmas sörökhöz való hozzáférési lehetőségek is kimerültek nagyjából a Belgaco és a Liquid Gold által lefedett márkákban. Így talán érthető hát, hogy ezekben a távoli, valószerűtlen időkben még kiemelt jelentőséggel bírt minden sörirodalom: ezért került kezünkbe Michael Jackson Nagy Sörlexikonja is (kiadás éve: 2004), amiben volt talán tíz olyan sör, amit akkortájt Magyarországon is kapni lehetett. (Most ugyanezen szám 40 körül lehet.) A fennmaradó rengeteg egzotikus sör között nyilván voltak inkább és kevésbé érdekesek is, és persze volt egy csomó olyan, ami nem is annyira unikális jellegével, inkább megkapó dizájnjával ragadta magával az egyszeri olvasó figyelmét. Ilyen volt a yorkshire-i Black Sheep Ale is, ami már 2007-ben is nagyon szexi tételnek bizonyult, de persze hiába, hiszen mégis hol találkoztunk volna vele kereskedelmi forgalomban. Nos, egészen 2013-ig nem is került sor ilyen találkozásra a sör és a KK között, néhány hete viszont egy luxemburgi Auchan polcán végre szembekerültünk vele, így végre beteljesíthettük régi álmunkat és vehettünk egy üveggel.
Hasonló esetben az ember már előre aggódik, hogy a túlzottan felsrófolt várakozásoknak biztosan nem fog megfelelni a kóstolási élmény, de ez alkalommal már csak azért sem féltünk ilyesmitől, mert már réges-régen elfeledkeztünk a Jackson-féle leírás tartalmáról, sőt, minden kapcsolódó információról úgy általában e sört illetően. Tiszta lappal kóstoltunk tehát, és csak a kóstolást követően olvastuk el azokat a háttérinformációkat, amiket most a formális logika kedvéért előbbre veszünk: hogy egy Black Sheep Brewery nevű üzem zászlóshajójáról van szó, egy Goldinggal bőkezűen komlózott bitterről, ami a Ratebeeren 62 ponton áll.
Kitöltve megnyerő tompavörös testet mutat, fehérközeli és krémes, jó tartósságú habbal. Illata vasas égetett cukor, a háttérben némi ananászos trópusigyümölcsösséggel (mangó, papaya, talán őszibarack is). A korty eleje száraz, kissé fanyar, de ez rövid úton florális, zöld, üde komlózottságba vált át. Ezek mellé továbbra is az égetett cukor ad leginkább testet/mélységet, és változatlanul az erjedési gyümölcsösség tropikus felhangjai színezik. Lecsengését szép, simuló ízekkel dominálja a komló, a kortybeli intenzitáshoz képest meglepő tartóssággal. Összességében kellemes, intenzív ízű, rezes ivóale (azazhát bitter), tipikusan olyan kategóriát képviselve, amiből Magyarországon még most is csak elvétve lehet egy-két tételt beszerezni - és ez a rutinszerű sörkalibrálást, hát, nem segíti kifejezetten elő. A Black Sheep Ale mindenesetre segít a tájékozatlan kontinentális sörivónak, amint amellett, hogy klasszikus brit karaktert teljesít, visszafogott ale-ismerettel is teljes mértékig élvezhető marad.2013. 10. 03.
