magyar világos sör
Sokaknak régi szívfájdalma, hogy igazán tisztességes cseh pilsenit nem nagyon gyárt senki Magyarországon. A nagyüzemek meg se próbálkoznak ilyesmivel, letudják az igény lefedését némi importtal, elsősorban a Dreher által behozott Pilsner Urquell képében. (A többiek, lévén inkább márkákat, mintsem sörstílusokat árulnak, különféle félmegoldásokkal operálnak, mint a licencfőzött Gösser, Zlatý Bažant vagy épp Staropramen). A kisüzemek szintén felemásan viszonyulnak a pilseni világos sör műfajához: a régebbóta létező főzdék mindegyike gyárt valamilyen világos alapsört, ami eredendőek pilsenire kíván hasonlítani, de inkább csak olyan egyen-alaplagerként, aminek nincs meg az a klasszikus, harapós, friss komlóíze, mellette a gondolatnyit karamelles, de inkább csak ideális hátteret nyújtó malátázottsággal, mint ami egy valódi cseh pilseniben megvan. Sokan azt mondják, még akkor is hiányzik hozzá a technológia, ha máskülönben látható lenne a piaci létjogosultság (ami szintén nem egyértelmű) – és bár a KK hangsúlyozottan keveset ért a sörfőzés folyamatához, azt feltételezzük, hogy a fő különbség az úgynevezett dekokciós cefrézés alkalmazásában rejlik. Ami szupertömör dióhéjban azt jelenti, hogy a maláta „kifőzését” nem egy adagban, különféle hőmérsékletlépcsők beiktatásával hajtja végre a főzde, hanem a cefrét több adagra bontva, kisebb részletekben végzi el – ami persze több munkát és több eszközt igényel, viszont állítólag kerekebb ízeket is. (Igaz, voltak már jó magyar pilsenik, de csak alkalmi főzetekként: az armando_otchoa-féle Jožin z bažin vagy a Rizmajer–Hopfanatic-koprodukció Pils Of Simcoe.)
Épp ezért van jelentős hírértéke – legalábbis blogunk számára –, hogy egy új magyar kisüzem azt hirdeti magáról:
[...] tevékenységünk hiánypótló, hiszen a szaksajtóban is fellelhető információk szerint pillanatnyilag nem találunk a hazai gyártású sörök között valódi minőségi pils típusú sört. Köszönhetően a cseh nyelvtudásunknak, csehországi kapcsolatainknak és az országban szerzett több éves tapasztalatnak, meglehetősen jól ismerjük a meghonosítani kívánt sörkultúrát, az ősi cseh sörrecepteket és a hozzájuk idomult gasztronómiát. Csehországból importálunk szérűcsíráztatott malátát, onnan importáljuk az autentikus komlókat és végül, de nem utolsó sorban a cseh sörök gyártására alkalmas sörfőző berendezést építettünk.
A szóban forgó üzem az idén májusban nyílt Kecskeméti Sörmanufaktúra (nem összetévesztendő a Bimbó Tamás nevével fémjelezett Kecskeméti Sörmesterekkel, ami egy Kiskunfélegyházán főzető gerillafőzde), ami ugyan sima és málnás búzasört, stoutot és IPA-t is főz, bemutatkozása alapján egyértelműen a cseh pilsenijét tekinti a legnagyobb fegyverténynek. És mivel a KK rajong a cseh pilsenikért, meg is ragadtuk az első adandó alkalmat a kóstolásra.
A megjelenés egészen autentikusan idézi a cseh kis- és (főleg) középüzemi söröket: NRW-szabványüveg, egyszerű és inkább hagyományőrző dizájn, lényegretörő üzenet. Az egyetlen pluszinformáció a címkén az, hogy szűretlen és pasztőrözetlen sör van mögötte. A Pils12 kitöltve opálos aranysárga, habja közepes és elég múlékony. Illata enyhén gyümölcsészteres, a némely pilseniknél már orrban is megjelenő orvosságos komlóillat nem jelentkezik. A kortyok elsőre nem tűnnek túlzottan kereknek, a kilógó diacetiles szezámízek enyhe éretlenséget üzennek, az édeskés jegyekhez nem társul a várt kerek malátaháttér. Komlóban ugyanakkor hiteles és erős teljesítményt mutat, az intenzív žateci komlókeserű bármelyik csehországi versenytársának is dicséretére válna – főleg hogy a korty lecsengésében már a maláta is karakteresebben, morzsányi karamellességgel jelenik meg. Ezen a ponton a Chotěboř Premiumra, de akár még a méltán legendás Kout 12-re is hasonlít egy kicsit, főként a szokottnál erősebb komlózás révén; egyszersmind valóban egyértelműen csehesebb, mint a Magyarországon főzött többi pilseni.
A kortyélmény viszont így furcsán farnehéz: míg az eleje egyáltalán nem meggyőző, a végére egészen jól összeáll. Talán csak azért, mert amint beüt a komlózás, eltakartatnak az erjesztési egyenetlenségek – vagy esetleg azért, mert abszolút jó sörről lenne szó, csak kissé fiatalon került palackba. Ezt nem tudjuk eldönteni, de idővel újrakóstoljuk majd, felmérendő, érdemes-e rászokni a rendszeres Pils12-vásárlásra. Ami persze annyiban mindenképp problémás döntés, hogy egy félliteres üveg 530 forint volt, magyar kézműves viszonylatban még egészen kedvező módon, de az említett cseh mintapéldányokhoz képest alsó hangon kétszeres áron.
A magunk részéről abszolút bízunk a Kecskeméti Sörfőzde pilsenihonosító törekvéseiben, és várjuk az idővel beköszönő zajos sikert, de a mai kóstolásunk nyomán van még helye a fejlődésnek addig is.
Alkoholtartalom: 4,8 V/V %
2016. 11. 21.
