cseh világos sör

Az elmúlt bejegyzések kreálta enyhe bűntudat csillapítására tudat alatt előre készült a KK, amikor hazahozott egy olyan sört, amit józan ésszel kizárólag ellenpéldának választ az ember, illusztrálandó, hogy nem oldalunk szenved csehfetisizmusban, amikor mindkét eddigi sorozatelemét az egekbe pontozta. Ezen egalitárius szándékunkhoz pedig keresve sem találhattunk volna kedvezőbb alanyt a világos Metro-s (pontosabban cseh nevén Makro-s) sörnél, amiről már ránézésre is inkább egy transznyisztriai szeretetotthon 1976-os pártkarácsonyi ajándékcsomagjába keveredett ünnepi kromofág jut eszünkbe, amiből implikálhatjuk, hogy az íze sem jobb - ez a perspektíva természetesen kicsit csorbítja a mítoszrombolásra készülő KK elszántságát.

Természetesen, mint azt már multikkal teljes hazánkban is megszokhattuk, a sajátmárkás termékek, mint ez is, a látszat ellenére sem az áruházparkoló szélén készülnek egy meszesgödörben, hanem egy kellően olcsó és ennek megfelelően színvonaltalan külső üzem szállít be, aminek amúgy is profiljába vág az adott árucikk. Esetünkben ez a cég a méltán híres (itthon is ismerős) přerovi Zubr sörgyár, amivel kapcsolatban az okoz vicces pillanatokat, hogy a zubr nyugati szlávul bölényt jelent, ami a lengyelek nemzeti ikonja, ennek megfelelően eddig elsősorban a különféle lengyel ital-, étel- és helységnevekkel kapcsolatban találkozhattun a szóval, de a mostani Zubr mégis cseh. Van honlapja is, amin az elviselhetőség határát alulról súroló flash-intró után a szerepjátékos díszletek között minden izgalmasat megtudhatunk, miszerint már évszázadok óta, egyfolytában, stb.

A teljesen steril, mintátlan kupak alatt lakó sör pedig szervilisen teljesíti, amit elvárnak tőle: tökéletesen semmilyen, enyhe gyomorsavas mellékízzel - lehet hogy a készítési protokoll során valaki megiszik éhgyomorra öt korsó sört, visszahányja, majd az így keletkezett emulziót felöntik egy hektó vizzel, és így tovább, amíg meg nem telik a tartálykocsi. Remélhetőleg nem így van, de az íze biztosan nem fog senkit meggyőzni az ellenkezőjéről, pedig magyar társaival ellentétben nem tartalmazza például a népszerű sörgyilkos kukoricadarát, az alap víz-maláta-komló hármasfogaton kívül csak az E 300 kódnév alatt futó aszkorbinsav gazdagítja, ami antioxidáns, nélküle biztos megbarnulna a levegőn.

Erős túlzás lenne azt állítani, hogy itatja magát, ezért bár könnyen értjük, hogy itthon miért fogy, az eladások nagy részét kitevő, hasonlóan kedélyes ízvilágú társaival egyetemben, az jóval nagyobb rejtély, hogy Csehországban, ahol sok jó és olcsó sör vesz körül minden polgárt, mégis ki költ egy ilyen italra, ami ásványvíznek túl büdös, sörnek túl híg, az íze meg mindkettőhöz túl rossz. Bár tekintve, hogy amikor egyszer itthon, kivételes akcióként, egyaránt 99 forint volt a Tescoban a félliteres dobozos Dreher és Schlossmühle, a pénztárnál pedig derék középkorú úriemberek pakolták a harmincas gyűjtőt az utóbbiból, tulajdonképpen nem is olyan érdekes.

Alkoholtartalom: 3,5 V/V %

2007. 11. 28.